Az Egri Pedagógiai Főiskola Évkönyve. 1957. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; Tom. 3)

III. Tanulmányok a természettudományok köréből - Dr. Lukács Dezső: Állatökológiai és állatföldrajzi vizsgálatok a Hidegkúti-völgy és a Peskő-völgy (a Bükk-hegység DNy-i része) vizeiben

V. A vizsgálatok leglényegesebb eredményei 1. A pataklakó planáriák közül hiányzik a Polycelis cornuta John. A Crenobia alpina Dana és az Euplanaria gonocephala Dug. elterjedésében nem éles a szakaszosság, azok egymással sok esetben keverten fordulnak elő. Ez a kevert előfordulás a korábbi vizsgálatok szerint a Bükk-hegységben az Eu. gonocephala Dug. és a Polycelis cornuta John. esetében is fennáll. A Steinmann-féle »hőmérséklet és szaporodás közötti összefüggés« elmélettel nem lehet megmagyarázni az Eu. gonocephala Dug. és Cr. alpina Dana itteni disztribúcióját. Ez az elterjedés még leginkább a Thienemann-féle gonocephala-alpina keverékterület viszonyaihoz hasonlítható. 2. A Crenobia alpina Dana nem jégkorszakbeli reliktumként él a Királyszéklápa-forrásban és a 4. sz. alatt jelölt névtelen dagonyában. Mindkét biotópban és a legnagyobb valószínűség szerint a többi megvizsgált vízben is holocén idejű szétterjedés eredménye az előfordulása. Összehasonlítva a Crenobia más előfordulási helyeinek tengerszíntfeletti magasságát az itteniekkel, azt kell mondani, hogy függetlenül a tengerszínt feletti magasságtól, a Cr. alpina Dana mindenütt megtalálható, ahol a létfeltételek kedvezők számára. 3. A középhegységek kis és időszakos vizeinek áramlási sebessége nincs alapvetően döntő befolyással a fajok elterjedésére. Ugyanazon fajnak egyedei különböző sebességű vizekben fordulhatnak elő. Laboratóriumban kísérleti edények állóvizében heteken, hónapokon keresztül életben tarthatók. Természetesen az itt élő fajoknál is megvannak a Steinmann által felállított alkalmazkodási jegyek, és vagilitásuk folytán a fajok egy része a számára legkedvezőbb áramlási gyorsaságú helyeket keresi fel. 4. A vízben elnyelt levegő, illetve oxigéntartalom és a táplálék mennyisége és minősége a legdöntőbb tényezők a fajok elterjedése szempontjából. Mind helyszíni megfigyeléseim, mind a laboratóriumi kísérleteim, mind a szakirodalom adatai alapján ez szinte általános érvényűnek mondható. 5. A megvizsgált vizeken az albiotópok csekély számban elkülöníthetők. A fajok azonban ökológiai plaszticitásuk következtében átlépik ezeknek az albiotópoknak a határait és két albiotópban is megtalálják létfeltételeiket. 6. Az állatvilág nem egyenletesen népesíti be a vizeket, hanem elterjedése egyenlőtlen, folt- vagy szigetszerű. Ezt különösen szépen igazolják a négyzetes számlálások eredményei, amelyeket — tudomásom szerint — ebben a formában, ahogyan én alkalmaztam, nem használtak a források, erek, csermelyek vizsgálatánál. A próbagyűjtések eredményei is a fajok egyenlőtlen elterjedését mutatják. 29* 451