Az Egri Pedagógiai Főiskola Évkönyve. 1957. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; Tom. 3)

I. Tanulmányok a nyelv-, az irodalom- és a történettudományok köréből - Dr. Bakos József: A szép magyar beszéd. (A magyar beszédművelés és beszédnevelés fejlődéstörténete)

nyítani a figyelmet. Kodály Zoltán riadója az egyetemes magyar beszédkultúra szempontjából is nagyjelentőségű. 1937-ben tartott egyik előadásában a magyar kiejtés romlására hívta fel a figyelmet. (A magyar kiejtés romlása. Bp. 1937.) Megállapította, hogy »nálunk semmi beszédkultúra, semmi oktatás nincs, sőt a hangzó beszéd alaptörvényei sincsenek tisztázva«. A magyar kiejtés, a magyar beszéd pedig romlik: rontja az idegen nyelvek hatása, az idegenes ízű beszédek majmolása. A romlás folyamatát meg kell állítanunk. Kodály javaslatai a magyar beszédművelés szempontjából is kiemelendők, mert az igényesebb magyar beszédkultúra alapjait is lerakta bennük. Javasolta ui., hogy a M. T. Akadémia adja ki sürgősen a Magyar Kiejtés Szótárát, az akadémiai Nyelvművelő Bizottsága foglalkozzék a füllel hallható magyartalanságokkal is, kezdődjék meg a kiejtés kérdéseinek szakszerű elméleti vizsgálata, azaz rakjuk le egy modern magyar beszédtudomány fundamentumát, a tanárképzés és az iskola vállaljon nagyobb részt a magyar beszéd ápolásában is: ». . . tegyünk lépéseket, hogy minden rendű oktatónak kiképzésében a helyes magyar kiejtés az eddiginél nagyobb figyelemben részesüljön. . ., s minden tanintézetben elegendő idő is jusson a tiszta magyar beszéd ápolására . ..« Kodály tételeit egyesek túlzásnak nyilvánították. Voltak, akik »erőltetett harcról« beszéltek, voltak, akik az oktatás hiányának emlegetését tartották igazságtalannak, voltak, akik azt állították, hogy a kiejtés kérdéseinek elméleti vizsgálata éppen úgy megindult, mint a kiejtésbeli hibák elleni küzdelem is. Érdemesnek tartjuk tehát a Kodály előadása előtti irodalom számbavevését is, s azután Kodály előadása hatásának regisztrálása lesz a feladatunk. Az »oktatás hiányának« emlegetését többen azért tartották túlzásnak. mert szerintük pl. az egyetemen folyt rendszeres fonetikai képzés, s Nagy J. Béla szerint Pesten pl. Gombocz Zoltán fonetikai előadásai az elméleti ismeretek mellett a helyes magyar kiejtést is tanították [119]. Nagy Adorján pedig ugyancsak a pesti egyetemen »beszédművészeti előadásokat« tartott. A pedagógusok okulására különben több cikk jelent meg a magyar kiejtés és beszédművelés ápolására • vonatkozólag is. Nagy J. Béla pl. a Magyar Tanítóképző hasábjain [120] értekezett a helyes kiejtésről is. Szerinte a pedagógusok feladata tudatosítani, hogy »a helyes magyarságnak egyik tartozéka a helyes magyar kiejtés«. Sok gyakorlati tanácsot is ad az iskolai munkához a beszédnevelésre vonatkozólag: a) A betűejtés ellen küzdenünk kell: »A magyar kiejtés nagyon sokban eltér az írástól, tehát nem úgy olvasunk, ahogy írunk. Elég gyakran hallhatják azt a panaszt, hogy az elemi iskolában betűszerinti olvasásra nevelik rá a tanulókat, s ezzel meghamisítják a magyar kiejtést.« b) A tájejtés kérdése: »Másik fontos dolog a tanítóképzőkben az, hogy a tanítójelöltek helyes fogalmakat szerezzenek az elemi iskola és a tájszólás viszonyáról. A tanító ne vesse meg, ne gúnyolja és ne nyomja el az iskolában a tájszólást. sőt inkább becsülje meg és ápolja.« A kor felfogásának megfelelően értékeli itt Nagy a táj ejtést. Még akkor nem mondtuk ki következetesen, hogy az iskola az egységes köznyelvi kiejtés felé fej44