Az Egri Pedagógiai Főiskola Évkönyve. 1957. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; Tom. 3)

I. Tanulmányok a nyelv-, az irodalom- és a történettudományok köréből - Dr. Bakos József: A szép magyar beszéd. (A magyar beszédművelés és beszédnevelés fejlődéstörténete)

összefüggő beszédre is ránevelje őket. Kolozsváry-Grandpierre Emil »Tegnap« c. vallomás regényében is súyos elmarasztaló ítéletet mond az iskolák beszédneveléséről: »Sem az iskolában, sem az iskolán kívüli környezetemben nem akadtam emberre, aki kedvet ébresztett volna bennem a csiszolt, művelt, folyamatos beszéd elsajátítására. Ami magát a tanulást illeti, tanáraink nemhogy beszélni tanítottak volna, hanem egyenesen akadályoztak a beszédben ... 8 év gimnázium alatt egyetlen egyszer sem jutottam hozzá, hogy mondjuk egy percig folyamatosan beszéljek .. . Tanáraim erre csak olyankor adtak alkalmat, ha egy-egy szószerint megtanult passzust recitáltam el.« Ezekben az években valóban az iskolai nyelvi oktatás, illetőleg nyelvművelés a nyelvnek inkább csak írott formájával törődött, s a nyelvművelés sokak nyelvművelő gyakorlatában egyet jelentett az írott nyelv védelmével. A nyelvművelő szakirodalom sem adott sok segítséget a beszélt nyelv, a hallható nyelv ápolására. Jellemző pl., hogy A Pesti Hírlap Nyelvőre című nyelvvédő, nyelvművelő kiadványban csak egy kis közlemény szól a kiejtésről, s az is csak a nyílt e és a zárt e ejtési sajátságról szól részletesebben. Az iskolai nyelvi oktatás szakirodalma már gyakrabban szól az élő szó, a magyar beszéd iskolai ápolásának szükségességéről. E tanulmány szerzője »Nyelvművelés a magyar nyelv középiskolai tanításában «című munkájában [116] hangoztatta, hogy »a tervszerű nyelvművelő munka feladatai közé tartozik a helyes magyar beszédre nevelés is.« Külön fejezetet szentel a helyes magyar beszédre nevelés kérdésének. A könyv nyelvhelyességi külön rovata, illetőleg fejezetsora az ejtési hibákra is felhívja a figyelmet, s ismerteti a jó magyar ejtés fonetikai feltételeit is. Nagyon jellemző, hogy a polgári iskolák anyanyelv tanításának kérdéseit vizsgáló cikkek, közlemények meg különösen felpanaszolják az élő beszéd ápolásának elhanyagolását. A munkáltatva tanítás a nyelvi oktatást inkább nyelvtani, mint nyelvi alapon végezte, a nyelvi órákon is nagy szerepet kapott a tevékenység, a munkáltatás, a rajz, a grafikon, a mozdulat, a színes kréta, s ahogyan egy gyakorló pedagógus vallja: ». .. a beszéd sorsa a munkáltatva tanító iskolában mind mostohább és mostohább lesz, mert ezek az új jelbeszédek, amelyek ábrákban. • homok-asztal látványosságokban stb. kezdenek óráinkba bevonulni, pótolni kívánják a nyelvet.« [117]. Az elemi iskolák tanítói számára írt vezérkönyvek vallomásai is elszomorítók az elemi iskolákban folyó beszédművelésre vonatkozólag. Átalában csak általánosságokat mondanak el a »szép beszédről«, s arról, hogy »a természetes és szép beszédre kell a gyermekek figyelmét irányítanunk«, s hogy »beszédmegfigyelési gyakorlatokat« kell tartani: a szép beszédet összehasonlítva a pongyola s kellemetlen hatású beszéddel, stb., stb., de semmi ismeretet nem adnak a beszéd fonetikájára vonatkozólag. Beszédtechnikai vonatkozásoknak még nyomát sem találjuk. [118]. 20. Ha az iskolák beszédművelése és beszédnevelése ilyen állapotban volt, lehetett-e a beszédnek szélesebb társadalmi alapokon kultuszt teremteni? Nehezen! Először a hibákra, hiányosságokra kellett ráirá43