Az Egri Pedagógiai Főiskola Évkönyve. 1957. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; Tom. 3)

I. Tanulmányok a nyelv-, az irodalom- és a történettudományok köréből - Dr. Bakos József: A szép magyar beszéd. (A magyar beszédművelés és beszédnevelés fejlődéstörténete)

hangok kapcsolódása. A hangzókapcsolatokról különben külön monográfia jelent meg 1924-ben Istenes Károly tollából: Hangkapcsolódások a magyar beszédben (Vác. 1924). A fonetikai vizsgálódások legújabb eredményeinek felhasználásával a magyar kiejtés sajátosságainak egy részletét vizsgálja meg: A beszédben egymással érintkező hangok kapcsolódási módjait s az átmenetek sajátosságait igen sok jó példával mutatja be, úgy, hogy könyvét a gyakorló pedagógusok is haszonnal forgathatják, s így a magyar beszédpedagógia gyakorlati munkájához is jelentős segítség Istenes könyve. Az iskolai nyelvi nevelés ezekben az években mindinkább szükségét látja annak is, hogy a tanulók nyelvének fonetikai művelése is előtérbe kerüljön. Szobolovszkv István »A fonetika szerepe a tanító- és tanítónőképzőben« című cikkében [111] azt állítja, hogy minden magyar pedagógusnak sok fonetikai ismeretre van szüksége, mert »a fonetikai tudás nemcsak széppé, kellemessé, hanem egészségessé is teszi a tanuló beszédét«. Különösen vigyáznunk kell, hogy a »tanuló hangja ne durvuljon el az iskolában«. Egy másik cikkében (»Az élő beszéd művelése a tanító- és tanítónőképzőkben«) [112] azt kívánja, hogy a tanuló magyar nyelvi kiejtését is ápolnunk, művelnünk kell, de nemcsak azoknál a tanulóknál, »akik bizonyos beszédhibában leiedzenek, hanem általában minden egyes tanulónál«. A magyar beszédkultúra ügye társadalmi vetületet kapott. A Népművelés hasábjain [113] ugyancsak Szobolovszky: »A magyar nyelv fonetikai művelése« című írásában a magyar népművelés fontos feladatának szeretné tudni az élő beszéd ápolását, fonetikai fejlesztését is. «A beszéd fonetikájának általános érvényesülése« egészséges beszédet teremt. Drózdy Győző ugyancsak a Népművelés-ben [114] közli gondolatait és tanácsait a beszédhibások tanításának módszertanára vonatkozólag. Van tehát újra mozgolódás a beszédművelés, a beszédpedagógia kérdései körül, sőt vita is indul az iskolás tanulók beszédét érintő problémákról. Kanizsai Dezső ui. »A beszéd higiénéjéről« tartott előadásában (megjelent a Budapesti Hírlapban: 1925) „a középiskolai tanárságot mélyen sértő" kijelentést tett. Azt állította, íhogy a gyakori beszédhibák okozói nagyrészt a szigorúan fegyelmező középiskolai tanárok. Simonyí Béla »A beszéd higiénéje« című vitaírásában válaszol Kanizsai megállapításaira [115]. Megállapítja, hogy valóban igen sok a beszédhibás gyerek iskoláinkban. Sok a pöszén beszélő, selypítő, racscsoló, hadaró, akadozó, dadogó, az orr-, fej- és torokhangon beszélő, a hibás és káros lélekzetvétellel élő, az ideges együttmozgásban szenvedő, a fejlett beszédkészség ellen ezerféleképpen vétő tanuló, de az okokat máshol kell keresnünk. A fejletlen beszédkészség fejlesztésére, a beszédhibák javítására nincsenek alkalmas, illetőleg képzett pedagógusaink. Nincsen nálunk tudatos beszédnevelés, beszédpedagógia. Nincsenek nálunk — külföldön már oly sikeresen működő — Beszédművészeti Iskolák sem. Beszédtechnikai, fonetikai, beszédhigiéniai ismeretekkel elsősorban a gyógypedagógiai intézetek oktatóit látjuk el, de nem szereznek ilyen ismereteket a közép- és elemi iskolák pedagógusai. 4!