Az Egri Pedagógiai Főiskola Évkönyve. 1957. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; Tom. 3)

I. Tanulmányok a nyelv-, az irodalom- és a történettudományok köréből - Dr. Bakos József: A szép magyar beszéd. (A magyar beszédművelés és beszédnevelés fejlődéstörténete)

az emberi beszéd tudományos elemzéséhez nem ért, sok benne a fonetikai kérdések iránti tájékozatlanságából eredő hiba is [106], A legfontosabb magyar szakirodalmat sem ismeri, legalább is nem használja fel eredményeit. Pedig ez idő tájt már mind a magyar nyelvtudomány és fonetika, mind a magyar pedagógiai irodalom sokat foglalkozik az élő beszéd művelését és az előadás művészetét is érintő kérdésekkel, illetőleg olyan fonetikai és beszédpedagógiai problémákkal, amelyek beszédművészeti és beszédnevelési szempontokat is felvetnek. Tolnai Vilmos »Adatok a magyar hanglejtéshez« című tanulmányát [107] már csak azért is ki kell emelnem ebben a keretben is, mert a beszéd igen fontos akusztikai tényezőjéről értekezik, és a magyar hanglejtés fő típusait is igyekszik megállapítani. Megállapítja, hogy a »beszédet kísérő minden érzelmi velejáró a hanglejtés változásában nyilvánul: nyugodt közlés, meghatottság, kíváncsiság, csodálkozás, kételkedés, fájdalom, harag, türelmetlenség, meglepetés, csalódás, fenyegetés. . . mind más-más dallammal színezi a beszédet«. László Zsigmond »Ny elvmeló dia és hangminőség« című írásában [108] Sievers nyelvmelódia elméletét és Rutz hangtípustanát ismerteti. Kiemeli, hogy minden beszéd melodikus, minden mondatnak van bizonyos mondatmelódiája. Nyelvmelódia »a mindannyiunk beszédében fellépő és felismerhető hangmagassági viszonyok összessége«. A két tanulmány a magyar beszédművelés szempontjából is azért jelentős, mert a beszédí hangzati oldalának vizsgálatát helyezte előtérbe. Újra fellendült a fonetikai érdeklődés, s a hangok tudománya az ilyen típusú kutatási területen teljesen megtörte nálunk is a betű, az írott nyelv egyeduralmát, s bebizonyította, hogy »a beszéd akusztikuma mindenképpen az egyik legfontosabb tényező mindabban a hatásban, amit a nyelv elérhet«. [109]. Csüry Bálint hanglejtés-kutatásai meg különösen előre vitték a beszéd hangzati oldalával kapcsolatos vizsgálódásokat. Csüry a zenei hang négy tulajdonságának, a hangszínnek, tartamnak, erősségnek és magasságnak vizsgálatát érintő elméleti fejtegetései is értékesek, de a magyar beszédművelés szempontjából különösen jelentős tette volt a szamosháti nyelvjárás hanglejtésformáinak felgyűjtése, leírása és elemzése [110]. A magyar nyelvterület hanglejtés-típusainak összehasonlító módszerrel történő felgyűjtéséhez is kitűnő példát nyújtott. Megállapítja pl., hogy »a székelyt hanglejtéséről első hallásra föl lehet ismerni. Sokkal magasabb hangfekvéssel és nagyobb hangközökkel beszél, mint a kevésbé temperamentumos, nyugodtabb alföldi«. 18. Az 1910-es és 20-as évek beszédművelési, beszédtechnikai vonatkozásokban is értékes írásai közül ki kell emelnem a magyar hangtani irodalom új alkotásait, a magyar nyelv fonetikai műveléséről szóló pedagógiai szakcikkeket, s a siketnémák oktatását elősegítő szakirodalom műveit. H org er Antal munkája (Általános fonetika, különös tekintettel a magyar nyelvre, Bp. 1929.) sok új és önálló megfigyelést tartalmaz. A beszédművelés szempontiából különösen értékes könvvének második és harmadik része: A beszédhangok osztályozása és a beszéd40