Az Egri Pedagógiai Főiskola Évkönyve. 1957. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; Tom. 3)

I. Tanulmányok a nyelv-, az irodalom- és a történettudományok köréből - Dr. Bakos József: A szép magyar beszéd. (A magyar beszédművelés és beszédnevelés fejlődéstörténete)

Vende részletesen ír az egészséges hang feltételeiről is, és külön fejezetet szentel a kiejtés vizsgálatára. A helyes kiejtés feltételeinek, tényezőinek leírása után az iskolában tapasztalt kiejtésbeli hibákat elemzi. Felhívja a figyelmet a kiejtésbeli és a lélekzési gyakorlatokra is. »A pontozás« címszó alatt értékes megjegyzéseit olvashatjuk a hangsúlyról és a hanglejtésről. Gombocz már ismertetett cikke alapján és sematikus rajzával az eldöntendő és a kiegészítendő kérdőmondatok eltérő dallamát mutatja be. Nemcsak a magyar színpad beszédkultúrájának fejlesztése, hanem a magyar beszédművelés és beszédpedagógia szempontjából is nagy szolgálatot teljesítettek azok, akik a beszéd, az előadás művészetéről értekeztek. Az 1910-es években mind gyakrabban jelentek meg olyan írások, amelyek egyrészt színészeink beszédéről ejtenek el biráló megjegyzéseket, másrészt az iskolák önképzőköreiben dívott beszéd- és előadási móddal kapcsolatban fejtegetik a szép magyar beszéd, a művészi előadás néhány fontosabb kérdését. 1918-ban a közoktatásügyi miniszter rendelete alapján megnyílt a Beszédművészeti Iskola, s célja a magyar beszéd művelésének szakszerű keretet adni, a beszéd fonetikai vonatkozásait szélesebb körben ismertetni, s a beszédtechnikai eszközökre felhívni a figyelmét azoknak, akiknek kenyere a beszéd a színpadon és az iskolában. Az élőszóbeli előadás művészetével eddig nálunk nagyon kevesen foglalkoztak, ezért Hevesi Sándor »Az előadás művészete« című könyvének megjelenését nagy megértéssel fogadta az irodalom is. Bár a fonetikai rész, a beszéd fonetikai feltételeinek ismertetése nem áll kora tudományának színvonalán, de a beszédtechnika kérdéseit a színész és a színpad szempontjából igen érdekesen fejtegeti. Tanulhatott Hevesi könyvéből az iskolai nyelvi oktatás és beszédnevelés gyakorlati munkása is. Hevesi különben elmarasztalja az iskolát azért, mert »rákapatják a gyermekeket egy ritmusos, éneklő, monoton előadásra». Könyvének egyik pedagógus bírálója [105] éppen ezért értékeli értékes alkotásnak könyvét, mert az önképzőkörök előadásait bíráló tanárok éj tanulók is haszonnal forgathatják. Ha élő szót, előadást, beszédet bíráltak önképzőköreinkben, csak általánosságok hangzottak el: énekel, nem színez, egyhangú, túlságosan patétikus, természetellenes, monoton, stb. Hevesi könyvének tanulmányozása sok tanulságul szolgál az iskolai beszédnevelés számára is: a beszéd technikáját jobban ismerő pedagógusok és tanítványok tudatos művelőivé válnak a magyar beszédnek, a művészi előadásnak. Az iskolai beszédnevelés céljait is kívánta szolgálni Hegedűs Gyula »A beszéd művészete« címmel megírt munkájával. Hegedűs azt óhajtja, hogy a középiskolában tegyék kötelezővé a beszédtant: »A beszédet úgy kellene tanítani, mint a nyelvtant, az ábécéjétől kezdve, vagyis minden betűnek (értsd: hangnak) tökéletes kiejtését szigorúan megkövetelni, és teljes energiával küzdeni minden hiba és kiejtési csorba ellen.« Hegedűs könyvének is csak azok a fejezetei értékesek, amelyek a színpadi beszéd technikáját tárgyalják. Kitűnően elemzi jól megválasztott példáit a hangsúly és a szünetek funkciója szempontjából, de 39