Az Egri Pedagógiai Főiskola Évkönyve. 1957. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; Tom. 3)

I. Tanulmányok a nyelv-, az irodalom- és a történettudományok köréből - Dr. Bakos József: A szép magyar beszéd. (A magyar beszédművelés és beszédnevelés fejlődéstörténete)

Balassa a magyar nyelv hangalakjának, a magyar hangok képzésének kísérleti alapon történő vizsgálatával. Didaktikai haszna is van két ilyen természetű írásának. »A magyar hangok képzése—Stomatoskopikus vizsgálódások alapján« [83] és a »Magyar palatogrammok« [84] című tanulmányaiban magyar palatogrammokat mutat be és elemez. Balassa, a nyelvtudós vállalta az iskolai nyelvi nevelés kérdéseinek vizsgálatát is, s egyrészt külön cikkekben foglalkozott az elméleti és kísérleti fonetika s a nyelvtanítás problémáival, a siketnéma oktatás gyakorlati kérdéseivel (»Fonétikai készülékek a siketnéma oktatás szolgálatában«: Gyógypedagógiai Szemle. 1900. 11. sz.), másrészt összefoglaló jellegű munkáiban is teret adott a beszédművelés elméletét és gyakorlatát segítő szempontok felvetésének. A »Tüzetes Magyar Nyelvtan« [85] első részében, a hangtanban, a magyar hangok kiejtéséről írt sorokban pl. említi, hogy az illabialis a »hallható az irodalminak nevezhető kiejtésben is egyes idegen szavakban: ákádémia . . .« S ezzel egy jellegzetes, s a műveltek kiejtésében gyakran előforduló kiejtési modorosságra hívta fel a figyelmet. A magyar kiejtésben ui. nincs az á-nak rövid párja, s az illabialis rövid a-t, a »palóc á-t« nem ejtjük. Ejtése hiba az idegen nyelvekből átvett szavakban is. Foglalkozik Balassa a beszédhibákkal is. »Beszédhibák és hangtörvények« című írásában [86] is sok beszédtechnikai, beszédpedagógiai vonatkozás olvasható. Különösen hasznos benne a beszédhibák osztályozásáról szóló rész. Idézi Gutzmann művét is (Zur vergleichenden Psychologie der Sprachstörungen), s a kiejtés hibáival foglalkozó sorokban sokat merít belőle, s ezzel a korabeli legmodernebb szakirodalom eredményeit ismerte meg a magyar tudomány és a gyakorlati pedagógia. Az sem véletlen, hogy az 1890-es évek végén és az 1900-as évek elején aránylag igen gazdag irodalom burjánzott el a beszéd hangtani, fiziológiai, akusztikai vizsgálatával kapcsolatban, s hogy ez az irodalom a beszéd művelésének fontosságát, a beszédhibások nevelésének ügyét is állandóan felszínen tartotta. Balassa munkássága révén ui. a fonetikai erdeklődés megnőtt, a hangtani, beszédpedagógiai vizsgálódás eredményei mind szélesebb körben váltak ismeretesekké, s a helyes beszédre nevelés problémája, a szép magyar beszéd kérdése az iskolai nyelvművelésben is mind inkább előtérbe került. A továbbiakban a századforduló táján megjelent írások tükrében mutatjuk be a magyar beszédművelés és beszédnevelés helyzetét. 15. A szép magyar beszéd kérdése különösen időszerű problémává nőtt az iskolai nyelvi nevelés területén. Bár a századforduló táján a pedagógusok is gyakran értekeznek a beszédnevelésről, az eredmény mégsem kielégítő. Az ilyen természetű írások ui. inkább csak általánosságokat mondanak el a beszéd fontosságáról, a helyes és szép magyar beszéd technikájáról. A Nemzeti Nőnevelés hasábjain [87] megjelent egyik tanulmány gyakorlati haszna pl. mindössze annyi, hogy az olvasó megtudja belőle, mennyire fontos lenne a helves beszédre szoktatás a gyermekkorban, s hogy »nem helyes, ha a gyermekkel selypítve beszélünk«. Általánosságokat mond el a cikk a beszédhibák eredetéről, a hebegésről, a dadogásról és a beszédgyakorlatok fontosságáról. 3