Az Egri Pedagógiai Főiskola Évkönyve. 1957. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; Tom. 3)

I. Tanulmányok a nyelv-, az irodalom- és a történettudományok köréből - Dr. Bakos József: A szép magyar beszéd. (A magyar beszédművelés és beszédnevelés fejlődéstörténete)

nek visszhangja, illetőleg Bell, Sweet, Sievers művei alapján összeállított »mixtum compositum«. [76]. Balassa azt jegyzi meg erre a szigorú kritikára, hogy éppen az volt a célja, hogy kiválogassa a külföldi eredményekből a leghelyesebbeket, s ezeket alkalmazza a magyar nyelvre [77]. E könyvének második, teljesen átdolgozott kiadása: Magyar Hangtan I. Magyar Fonetika (Bp. 1904) a hangok és a beszéd fiziológiai elemzéséhez még gazdagabb külföldi szakirodalmi eredmények alapján ad értékes szempontokat. A gyakorló pedagógusok éppen azt emelik ki e könyv értékelését érintő írásaikban, hogy nemcsak a siketnémák és a fogyatékos beszédűek oktatói tanulhatnak belőle, hanem megbízható segítséget ad e könyv az élő beszéd elemzéséhez a magyar nyelv iskolai tanításában is [78]. A magyar beszédtechnika, beszédpedagógia fejlesztésére vonatkozólag különösen értékesek Balassa megjegyzései a hangsúlyról, a hanglejtésről (az »erősségi és zenei hangsúlyról«) és a függelékként adott s a beszédhibákról szóló sorok. A helyes magyar beszédre nevelés gyakorlati munkásai is sok gyakorlati haszonnal olvashatták Balassa tanulmányainak »a beszéd egyes részeinek alakulásáról«, a hangok összefűzésének törvényeiről, a hang erősségének és magasságának változásairól, a hangos beszéd hibáiról, a magyar beszéd művelésének kérdéseiről szóló sorait. »Hangsúly a magyar nyelvben« című tanulmányában [79] a magyar nyelv hangsúly viszonyaival kapcsolatban írja: »A hangsúly minden egyes hangnak természetes sajátsága, mely nélkül ki sem ejthető.,, hangsúlynak helyesen csakis azt az erőt nevezhetjük, a melyet az egyes hangok és szótagok kiejtésére fordítunk, s ez esetben ki kell törölnünk műszavaink sorából a hangsúlytalan szótagokat.« Ha a szót összefüggő beszédben ejtjük, akkor »a szavak egy része többé-kevésbbé elveszítvén fonetikai önállóságát, elveszíti főhangsúlyát, s a szólamban mint egység mondatik ki«. Az élő nyelv, a beszéd művelése szempontjából is értékesek azon megjegyzései, melyek a zenei hangsúlyról, azaz a hanglejtésről, a hang magasságának változásairól olvashatók Balassa több írásában. Valójában a magyar hanglejtés problémájáról Balassa értekezett először tudományos igénnyel. Megállapítja, hogy »az egyes érzelmeket, a kifejezendő gondolat árnyalatait, amit az írás soha vissza nem tükröztethet, a hang különböző magasságaival fejezzük ki«. [80]. A zenei hangsúly a beszéd értelmének kifejezésére is szolgál, ezért a beszédművelésnek sokat kell törődnie a hanglejtéssel, illetőleg helyes formáinak tudatosításával [81]. A hanglejtés formáit megpróbálja jelölni is. A beszédpedagógia elméleti és gyakorlati munkásai haszonnal forgathatták Balassa azon írásait is, amelyekben a kísérleti fonetika külföldi mestereinek eredményeit ismertette, s így a magyar szakirodalom megismerkedhetett Rousselot, Scripture, E. A. Meyer, PanconcelliCálzia eredményeivel [82]. A hangtan gyakorlati fontosságára, s ezzel a magyar beszédtechnika és beszédpedagógia gyakorlati kérdéseire is felhívta a figyelmet 32