Az Egri Pedagógiai Főiskola Évkönyve. 1957. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; Tom. 3)

I. Tanulmányok a nyelv-, az irodalom- és a történettudományok köréből - Dr. Bakos József: A szép magyar beszéd. (A magyar beszédművelés és beszédnevelés fejlődéstörténete)

»Ha a gyakorlati tanítást tartjuk szemünk előtt, csakis mint egyszerű mássalhangzókat említjük őket.« »A phonetika a nyelvtanulás szolgálatában« címmel [70] a magyar pedagógusok okulására ismerteti a külföldi kezdeményezéseket arra nézve, hogy »a phonetika eredményeit a gyakorlati nyelvtanulás számára is értékesítsék«. Bár ez a cikk elsősorban az idegen nyelvek tanítását elősegítő fonetikai ismeretek szükségességét emeli ki, de a kiejtés helyességét elősegítő részletes hangleírások gyakorlati hasznának kiemelésével az anyanyelvi oktatás, a magyar beszédművelés számára is adott eligazító szempontokat. A magyar beszédművelés ügyének azzal is nagy szolgálatot tett Balassa József, hogy a fonetikai vizsgálódásoknak komoly alapot teremtett, s hangot adott annak a fontos elvi álláspontnak is, hogy a nyelvtudomány fejlődésével nem elégedhetünk meg »az írott nyelv tanulmányozásával, hanem mindig az élő, a beszélt nyelvet kell vizsgálódásaink alapjává tenni«. [71]. S valóban a beszédtudomány fejlődésének is új távlatait nyitotta meg a tudományos hangtan már csak azért is, mert a hangtani kutatásokat természetszerűleg az élő beszédre kellett alapozni. Balassa ezzel kapcsolatban helyesen jegyzi meg, hogy a nyelvtudományi célokat is szolgáló fonetikai vizsgálódás legpontosabban és legbiztosabban az élő beszédben figyelheti meg a nyelvet, mert »a beszéd az igazi nyelv«. [72], Balassa »A phonetika elemei különös tekintettel a magyar nyelvre« Budapesten, 1886-ban megjelent művét nemcsak azért kell ebben a keretben is kiemelnünk, mert »régóta érzett hézagot pótol« [73], mert »oly tért művel, amely nálunk eddigelé csaknem egészen parlagon hevert« [74], s mert a magyar nyelv hangjait tudományos szakszerűséggel először írta le, hanem elsősorban azért, mert kitér a siketnémák oktatásával kapcsolatos kérdésekre, a beszéd fiziológiai elemzésének igen sok gyakorlati vonatkozásaira, az idegen és az anyanyelv tanításában a helyes kiejtés tanítására vonatkozó szempontok megadására is. Könyve bevezetőjében meg is mondja, hogy gyakorlati célokat is kívánt szolgálni, hogy »a hangok képzése módjának pontos leírása által képes legyen a tanuló arra, hogy megtanulhassa idegen nyelvek hangjainak kiejtését is«. A magyar beszédművelés szempontjából meg azt emeli ki Balassa, hogy e fonetikájának különösen fontos része az a fejezet, »amelyik a hangok kapcsolatairól szól, hiszen az emberi beszéd hangok folytonos sorozata«. Azzal is nagy szolgálatot tett Balassa, hogy a külföldi fonetikai irodalom eredményeivel is megismertette olvasóit, elsősorban az angol és német fonetikusok (Bell, Sweet, Sievers) eredményeit alkalmazva a magyar nyelvre. Könyvének bírálói is megjegyzik, hogy elsősorban az angol fonetikus iskolához csatlakozik, s a hang képzése módját veszi az osztályozás alapjául, szembe a német iskolával, mely a hangokat inkább akusztikai sajátságaik alapján kívánta osztályozni (Helmholtz, Techmer, Sievers stb.). [75], Kissé szigorú kritikusa, Zoltvány egyenesen azt állítja, hogy Balassa e könyve a külföldi fonetikai szakirodalom elveinek és tételeisi