Az Egri Pedagógiai Főiskola Évkönyve. 1957. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; Tom. 3)

II. A pedagógia elmélete és gyakorlata - Dr. Chikán Zoltánné: Az elemzés kérdése az általános iskolában

Fontos, hogy kialakítsunk egy olyan egységes jelölési módszert is, aminek segítségével könnyen tudjuk írásban is kifejezni a tagmondatok egymáshoz való viszonyát. Helyesnek és erre alkalmasnak látszik az általános iskolai tankönyvben használt jelölési mód. Csak itt is arra kell vigyáznunk, hogy a fokozatosság szigorúan érvényesüljön, s addig ne haladjunk tovább, míg meg nem győződünk arról, hogy tanulóink valamennyien tisztában vannak az addig tanult jelölési módokkal. Miért fontos a sematikus ábrázolás? Gyakorlatban nagy hasznát vehetjük, mert szemléletes és könnyen ellenőrizhető. Az összetett mondat elemzésénél ne felejtsük el, hogy ha azt akarjuk elérni, hogy tanulóink kifejezési készsége fejlődjön, akkor a mondatelemzési gyakorlatok mellett az analógia felhasználásával mondatalkotási gyakorlatokat is kell végeztetnünk. Az analízist itt is követnie kell a szintézisnek, munkánk csak úgy lesz igazán eredményes. A VII. o. végén és a VIII. o.-ban alkalmazhatjuk a komplex elemzésmódot is. El sem lehet képzelni hathatósabb eszközt az ismeretek felújítására, megszilárdítására, gyakorlására; hiszen a komplex elemzés kapcsán az egész leíró nyelvtant felöleljük. Még számtalan részproblémája van az elemzésnek (és éppen az összetett mondattal kapcsolatban), amit tisztázni kellene, de mindre egy cikk keretén belül nem kerülhet sor. Csak még néhány gondolatot: Vigyázzunk arra, hogy ne vigyük túlzásba az elemzést. Igaza van Szemere Gyulának: »Az elemzés fárasztó agymunka, amely csak addig eredményes, amíg a tanulók összpontosított figyelemmel tudnak részt venni benne ... A lélektelen gépiesség, az unalom a nyelvtani óra halála, és sírásója természetesen az elemzésnek is. Elemeztessünk tehát minél gyakrabban, de sohase az unalomig!« [441. A feladatok legyenek gondolkoztatok, de ne túlságosan nehezek. Ne rejtvény elé állítsuk a növendéket, hanem valóban a magyarázni kívánt jelenséget, dolgot mutassuk be nekik szemléletesen és könnyen érzékelhetően [45]. Ha mégis az a célunk, hogy megoldhatatlan feladattal próbáljuk ki tanulóink felkészültségét (pl. bővítsenek ki igei állítmányú mondatot az állítmányhoz kapcsolódó jelzővel), akkor okoltassuk meg, hogy miért megoldhatatlan a feladat. Fontos, hogv a kitűzött feladatok felkeltsék a tanulók érdeklődését. Kerüljük a részproblémákat! »Egy-egy mai magyar helyes leíró nyelvtani elemzésben nem kell okvetlenül tükröződnie a teljes történeti fejlődésnek. Legtöbbször pedig éppen a történeti kérdésekben adódnak problémák.« [46]. »Az a nevelő, aki elemzéskor nem elégszik meg a tantervi anyaggal, nem magasabb tudásról, hanem pedagógiai járatlanságról tesz tanúbizonyságot.« [47]. Viszont ne becsüljük le tanítványaink szellemi képességeit, ne féljünk a megoldható, de gondolkodtató feladatoktól. Már Szvorényinak is az volt a véleménye, hogy bíznunk kell tanítványainkban: »Nem oszthatom .. . azok nézetét, kik korainak vélvén a beszéd belső (logikai) viszonyainak ismeretterére vinni a gyermeket, tanaikban mindent gyermekpéppé higítnak fel.« [48]. 312