Az Egri Pedagógiai Főiskola Évkönyve. 1957. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; Tom. 3)

II. A pedagógia elmélete és gyakorlata - Dr. Chikán Zoltánné: Az elemzés kérdése az általános iskolában

hallgató közül alig a fele tudta pontosan elemezni a »nagyon« hangsort, amelyik pedig végeredményben nem is ad különösebb problémát. Egészen megdöbbentő járatlanságról tanúskodó elemzéseket is találtam, pl.: a »nagyon«: határozói jelző (két dolgozatban), vagy másutt: módhatározószó, amelyiken az -on a képző; vagy: melléknévből képzett szó az -n határozó raggal (csak kicsit gondolkozzanak tanítványaink, meg fogják kérdezni: Hát raggal is lehet képezni?). — A »szeretik« igének pedig ilyen elemzését találtam: -i a személyrag. -k a többes szám jele. — Kevesen elemezték jól a »tanítványaim« szót is. Legtöbben így elemeztek: -m: birtokos személyrag; -i: többesjel; -a: birtokos személy rag. Pedig, ha gondolkozva elemzünk, rájövünk, hogy nem lehet az -a is személyrag. Logikai alapon világos, hogy nem lehet két birtokos személyrag egy szón, mert hiszen pl. a »kezeim« esetében vagy az ő keze, vagy az én kezem az, amiről szó van, de egyszerre ugyanaz a kéz nem lehet az anyém is, az övé is", tehát a két végződés közül csak az egyik lehet a birtokos személyére utaló birtokos személyrag. Az elemek kapcsolódási sorrendje pedig (képző, jel, rag) grammatikailag is bizonyítja, hogy csak az -m lehet a rag. mert nem ékelődhet két rag közé egy jel. — Egyik óralátogatásom alkalmával pedig az órát tartó kartársnő a »szabadságharc« hangsort mellérendelő összetételnek elemezte, »mivel két főnév van egymás mellett«. Nagyon gyakori az is, hogy ha nem is hibás a magyarázat, de felületes, nem kielégítő. Egyik meglátogatott órán pl. a nevelő a házi feladatokat ellenőrizte. A feladat volt egyedi főnevek gyűjtése. Egyik tanuló példái között szerepelt a »munkásság, parasztság« szó is. A kartársnő megállapította, hogy ezek a példák nem jók, de nem tisztázták, hogy miért nem. A miért pedig igen fontos szerepet játszik a logikus gondolkodásra való nevelésben. Arra kell törekednünk, hogy tanulóink állításaikat meg is tudják okolni. Ha pl. a gyermek téved, és a többes szám jele helyett a többes szám ragjáról beszél, ne elégedjünk meg csak azzal, hogy kijavítjuk, hanem figyeltessük meg: vajon a többes szám jelének mi a szerepe? Meghatároz-e mondatbeli viszonyt? Nem, tehát nem rag; és mivel a szó értelmét sem változtatja meg, képző sem lehet, tehát jel. — Ha ezt néhány órán következetesen így gyakoroltatjuk, bizonyosak lehetünk abban, hogy tanulóink nem fogják összekeverni többé a formánsokat. így szolgálja igazán az elemzés az ismétlést és a begyakorlást is. Hogyan végeztessük az alaktani elemzést? Nézzük pl. a »tanulást« hangsort! Legelőször is megállapítjuk pontosan a szófajt: főnév, köznév, egyedi név. Ezután megnézzük, hogy hány elemből áll a szó, melyik elemnek mi a funkciója, tehát milyen szóelemmel van dolgunk. tanulást négy elemből áll. Mivel csak az egyik elem bír önálló jelentéssel, egyszerű szó. Az utolsó elem (mindig hátulról kezdjük a vizsgálatot, ícy könnyebben felismerik a tanulók az egyes elemeket) -t: meghatározza, hogy a szó a mondatban tárgy, ez tehát rag. 2tí 305