Az Egri Pedagógiai Főiskola Évkönyve. 1957. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; Tom. 3)

I. Tanulmányok a nyelv-, az irodalom- és a történettudományok köréből - Dr. Bakos József: A szép magyar beszéd. (A magyar beszédművelés és beszédnevelés fejlődéstörténete)

mond őrzi helyett, jól van helyett joll van-t, éppen, mintha valami öreg literátoroknak orthographiáját akarná kiejtése által divatba hozni«. »A kört némelyek körnek mondják ... a rövid ö-vel ejtés helyett igen visszásán esik ... az ellenkezőt hallani. . .« A magyar szinpadi kiejtés tisztasága, a szinpadi beszéd helyes technikája, a magyar színészek beszédkultúrája a közönség szempontjából valóban nevelő hatású volt. így az élő magyar nyelvnek nemcsak lelkes terjesztői voltak színészeink, hanem tudatos művelői, fejlesztői is. Különösen Egressy Gábor gyakorlatát és elméleti munkásságát kell kiemelnünk, aki nemcsak az igényesebb magyar színpadi beszédkultúrának alapjait rakta le, hanem általában a magyar beszéd ügyének egyik leglelkesebb istápolója és tudatos kutatója is volt. Az élő beszéd nagy jelentőségét emelte ki »A színház és nemzet« című tanulmányában (1846) is: »Mert ki ne tudná, minő hatalma van a kirxiDndott szónak. az édes anyanyelv bájosan zengő hangjának az írott szó felett.« A magyar beszéd szeretete íratta le vele azt a kívánságot is, hogy a színköltők »ne facsarják ki a magyar beszéd nyakát« [47]. A színpadi fonetikára vonatkozó megjegyzései az egyetemes magyar beszédkultúra és beszédpedagógia szempontjából is figyelemre méltók. Felhívja a figyelmet arra is, hogy iskoláinkban nincs a magyar beszédnek kultusza: »Oskolában a hibás kiejtés tiszta öntudatára nem fog emelkedhetni senki, mert ott a beszédnek mindazon színezeteit, mellyek az életben léteznek a magok természeti valóságokban ábrázolni s éreztetni nincs mód . . .« [48]. A szép magyar beszéd technikájára vonatkozó megjegyzései annál is inkább figyelemre méltók, mert hangtani szempontból és beszédpedagógiai vonatkozásaiban is igen értékes megállapításokat tartalmaznak: a. A »művelt kiejtésmódra« kell törekednünk: »a tájszólási modor a kiejtésnek olly színezetet kölcsönöz, melly nem a közös nemzeti kifejezés színezete . . .«. Különösen hibáztatta a színészek »tájejtéseit«. Azt vallotta, hogy »a megrögzött tájkiejtés határozott akadályt képez, a színészi pályán az illetőre nézve . . .« [49]. Fáy András is éppen Egressy felfogásának szellemében és hatására vallotta, hogy »nagy szerencse színészekre és színésznőkre nézve a táj szó járástól mentesség, az olly helyes hangozás (accentuatio), melly nem az ország egyik vagy másik táj szó járásával, hanem az irodalommal öltve kart, ejti a szavakat . . .«[50]. " Az egységes magyar kiejtés, »a művelt kiejtésmód«, »a közös nemzeti kifejezés« nagy ideálja lebegett Egressyék szeme előtt, s akkor, amikor a színészek számára ezt az ideált tűzték ki követendő példának, az egységes magyar kiejtés kialakulásának hosszas és ma sem befejezett folyamatát is meggyorsítani törekedtek. b. Szükséges ismernünk a beszéd technikáját, a szép magyar beszéd technikai feltételeit is, azaz »nyelv és hangbeli előtanulmányt is szükséges végeznünk«. Mik a szép magyar beszéd feltételei Egressy szerint? A lélegzetvétel észrevétlenül történjék: »a testi gépezet működését e részben hallanunk nem szabad.« A beszéd elemeit, a hangokat »teljes tisztaságukban« hangoztassuk. — »A beszéd minden hatásának vége van, 24