Az Egri Pedagógiai Főiskola Évkönyve. 1957. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; Tom. 3)

II. A pedagógia elmélete és gyakorlata - Dr. Berencz János: Freud, mélylélektan, pedagógia

mint gyakori szimbolizációt emel ki egyes konkrétumokat. Ez az értelmezés tehát különbözik a babonás, misztikus álomsziimbolikától, bár kétségtelen, hogy veszélyeket rejtett magában, mert sok freudistát valamilyen elvont, misztikus értelmezésre, önkényes szimbolika megalkotására csábított. A freudi pszichoanalitikus felfogás egyes alapvető elemei a századfordulóig megjelent műveiben már előkerültek, úgy, hogy azt mondhatjuk, bizonyos lényeges vonásaiban a lélekelemzés már az 1900-as évek elején megmutatkozik. Ha .társadalmi szempontból próbáljuk megközelíteni a lélekelemzési, az imperializmus hanyatló polgárságának bizonyos jellemvonásait nem nehéz felfedezni. Bizonyos, hogy a polgárság lelkivilágának ezek a dekadens vonásai (pl. a nemiség előtérbe vonulása) hatással voltak Freud általánosítására és elméleti rendszerezésének megalkotására is. Mégsem lehet egészében véve Freudot a reakciós polgárság, vagy az imperializmus védőjének tekinteni. Megnyilvánul ugyanis műveiben a képmutatásnak, a hazugságnak, a társadalmi konvenciónak, kényszernek-eléggé határozott elítélése. Tudomásul veszi ugyan az adott társadalmi viszonyokat, de semmiképpen sem helyesli az adott társadalmi rendszert, annál kevésbé, mert közvetlen közelből látja azokat a káros lelki behatásokat, amelyeket a társadalom okoz. Bizonyos, hogy nem látja tisztán a káros lelki behatást okozó jelenségek, helyzetek valódi társadalmi okait, a gazdasági és politikai összetevőket. írásai mégis több helyütt azt árulják el, hogy ha általában nem is nyíltan, de mintegy ,.tudat alatt" helytelenítette a fennálló társadalmi rendet. Működésének következő harmadik szakaszában (kb. 1904—1912) a pszichoanalízist többoldalúan kiterjeszti. Művei, elmélete, módszere heves ellenzést vált ki konzervatív körökből, viszont lelkes követőkre is talál. Nemzetközi pszichoanalitikus egyesület alakul, kongresszusokat tartanak, folyóiratot adnak ki Freud hívei. E korszakot a következő vonások jellemzik: a) A hisztérikusok, neurotikusok vizsgálatáról áttér a normális, mindennapi élet jelenségeinék pszichoanalitikus magyarázatára is [6j. A kritikusok módszertanilag itt okkal vetik szemére, hogy a patológiát azonosítja a normálissal, a betegeken tapasztalt jelenségeket, magyarázó szempontokat átviszi a normális, egészséges emberekre is. Ezek a törekvések jellemzik 1904-ben a humorról, viccről írt munkáját. Az álomhoz hasonlóan, a humoros állításban megkülönbözteti a kimondott állítás manifeszt tartalmát és a rejtett — de szándékolt, vagy esetleg nem is szándékolt — értelmet. A vicc lényegét, magyarázó elvét a tudattalannal való kapcsolatban, a manifeszt és latens értelem viszonyában és ennek felismerésében, tudatosulásában látja. A mindennapi élet jelenségeinek sorában foglalkozott az elszólások, téves cselekvések, elvétések, elfelejtések mélylélektani magyarázatával is. E ténykedések, cselekvések rúgója valamely, tudattalan, erotikus tényező, 221}