Az Egri Pedagógiai Főiskola Évkönyve. 1957. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; Tom. 3)

II. A pedagógia elmélete és gyakorlata - Dr. Berencz János: Freud, mélylélektan, pedagógia

mely a felszínen mutatkozó cselekvést, magatartást a maga gátló, negatív hatásával előidézi. Tekintélyes pszichológusok, így a nagy magyar kutató, Ranschburg Pál is rámutatott ennek a magyarázatnak túlzására, egyoldalúságára. Ranschburg Pál statisztikailag is konkretizált adatai szerint („Az emberi tévedések törvényszerűségei". — A magasabb szellemi működések helyes vagy téves voltát megszabó törvényekről ép, fogyatékos, beteg állapotokban. — Bp., 1939. Nóvák R. kiad. c. művében) Freud magyarázata a hibás cselekvések okáról normális egyéneknél legfeljebb az esetek 5%-ában helytálló, viszont hisztérikusoknál 25—30%-ig, schizofréniánál 40—50%-ig található. Eszerint tehát Freud elmélete még leginkább a schizofréniában szenvedőkre áll, viszont normális egyéneknél 20-szorosan túloz. Ranschburg Pál már 1901-ben foglalkozott a tévedésekkel, elméletének részletes kidolgozása 1939-ben megjelent, idézett művében található. Az ő elmélete szerint a hibás cselekvések főképpen az ökonomia elvével, a kvantitatív és disztriibutív gátlással, valamint a (homogén elemek gátlásával magyarázhatók. A „homogén gátlás"-nak tartalmi vonatkozás alapján több esetét különböztette meg. b) Egyes konkrét műalkotásokkal kapcsolatban Freud ebben a korszakban megveti a művészeti alkotás pszidhoanalitikai magyarázatának alapjait is. Jensen „Gradiva"-jában a költői álmodozásra, a tudattalan tükröződésére hívja fel a figyelmet. Leonardo da Vinci életéből, gyermekkori fantáziájából, müveiből arra következtet, hogy művészetét Ödipuszkomplexuma sugallta, az anya utáni vágyakozás szüblimálódott műveiben. A műalkotások — ezen elemzések konklúziójaképpen — voltaképpen tudatalatti, erotikus jellegű tényezők, vágyak szublimációi. A műalkotások fantázia-kielégülések, amelyek nemcsak az alkotóban, ihanem másokban is, tudatalatti vágyakat keltenek életre és elégítenek ki. (Többnyire szublimált formában.) Ilymódon az álommal hozza párhuzamba a művészetet, a különbség abban van, hogy az álom csak az álmodót elégíti ki, míg a műalkotás másokat, — az átélő, élvező közönséget, — is kielégíti. Kétségtelenül nagyvonalú, egyes elemzéseiben szellemes magyarázat ez, de alighanem egyoldalúságban szenved. Kifogásolható az is, hogy az álom és művészet gyökerében való azonosítása ötletes, szellemes, de elnagyolt és túlzó, mert figyelmen kívül hagy két el nem. hanyagolható tényezőt: az ábrázolást (a műalkotás tartalmának, formájának és kifejezésének viszonyát) és a színvonalbeli különbséget az ún. „álommunka" és a művészi alkotó munka között. Az álom nem ábrázol szellemi tartalmakat, eszmei mondanivalót, és színvonalában (pl. rendezettség, kompozició stb.) is távol áll a művészettől. A művészet az a terület, amelyben talán leghamarabb jelentkezett a pszichoanalízis Magyarországon. A „Művészet" című folyóirat 1911. évfolyama cikket közölt a freudizmus esztétikájáról (dr. Varjas Sándor, Művészet, 1911. nov.: „Freud elmélete az esztézis keletkezéséről"), majd 16 241