Az Egri Pedagógiai Főiskola Évkönyve. 1957. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; Tom. 3)
II. A pedagógia elmélete és gyakorlata - Dr. Berencz János: Freud, mélylélektan, pedagógia
összefoglalva: A traumát és annak mélyén rejlő erotikus konfliktust, a beteg elfojtja. Ezek a tudat alá, a tudattalanba kerülnek. Ezek az elfojtott vágyak, ösztönök, képzetek a felidézéssel szemben többékevésbé erős ellenállást fejtenek ki. Ezért nem könnyű az orvos és a beteg számára a tudatosítás, felszínre hozás, az „ellenállás" megszüntetése. A lélekelemzés kezdeti szakaszában sokan nem méltányolták kellően az elfojtás és az ellenállás viszonyát, az erotikus konfliktus tudatalatti szerepét. Egyes vulgarizálok, akiket Freud gúnyosan „vad pszichoanalitikusok''-nak nevezett, azt gondolták, hogy a gyógymód lényege csupán a felvilágosítás, és hogy a neurózis tulajdonképpen a nemtudásból fakad. Ezzel szemben arra kell rámutatni, hogy a neurózisnál nem pusztán nemtudással, hanem ellenállással, tudni nem akarással állunk szemben. Ferenczi Sándor szavai szerint: „Azon egyébként már régen túlihaladott álláspontnak tarthatatlanságára, mely szerint a psziohoneurotilkus ,,tudatlanságban" szenved, különösen döntő bizonyítékot nyújt Freudnak az a megállapítása, hogy igen sok kényszerneurotikus egyáltalában sohasem is felejtette el megbetegedésének körülményeit: ezekben az esetekben az elfojtás egyszerűbb szerkezetet vesz igénybe: ahelyett, hogy a traumáit felejtené el, érzelmi színezetétől fosztja azt meg, úgy, hogy belőle a tudatban csak közömbös, lényegtelennek tetsző képzettartalom marad meg.... ezekben az esetekben tehát nem is valamely képzettartalom elfojtásának, hanem tisztán indulati elfojtásnak a következményeiről van szó." (Ferenczi Sándor: „A neurózisok pszichoanalitikus tanának haladása" — „A pszichoanalízis haladása" c. kötet, 13. I.) Freud módszerének és a pszichoanalízis tanításának további, konkrétebb kidolgozásához, finomodásához vezetett az álmok pszichoanalitikus magyarázata, a pszichoanalitikus „álomfejtés". (Az álomfejtésről szóló műve 1900-ban jelent meg és sok kiadást ért el. A következő idézetek a Somló Béla kiadásában évszám nélkül —- 1930. körül — megjelent magyar kiadásból valók. Fordította: Hollós István dr.) Az álomfejtés, álom-elemzés Freud determinisztikus, természettudományos, sőt mondhatjuk: ösztönösen materialista gondolkodásmódjának bizonyítéka. Szemben áll a misztikus-vallásos álomfejtés minden fajtájával: az egyiptomi, görög (Artemidoros például) és a középkori katolikus álomfejtéssel, jóslással. Ezeket az jellemezte, hogy az álomnak, egyes elemeknek az álmodó élményeitől, lelkivilágától független, szimbolikus, misztikus értelmezést tulajdonítottak. De elveti azt a laikus nézetet is, mely az álmot merő véletlennek, tartalmát értelmetlennék tekinti. Freud értelmet, kauzális meghatározottságot keres és talál az álomban. Gondosan megvizsgálva az álmodó tapasztalatait, élményvilágát, azt keresi, hogy milyen tudattartalmak tükröződhettek az álomban. A szabad asszociációs módszerrel folytatott álom-elemzéseiből azt szűrte le, hogy az álom elfojtott, tudat alá szorított élményeket, vágyakat tükröz. Az álom értelme minden esetben az szerinte, hogy — végső eredményben, hatásában — vágyakat teljesít. 221}