Az Egri Pedagógiai Főiskola Évkönyve. 1957. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; Tom. 3)

I. Tanulmányok a nyelv-, az irodalom- és a történettudományok köréből - Dr. Hahn István: Iulianus és Anticehia (Szempontok a mélylélektan kritikájához)

[35] A választások tisztaságának 'biztosítására szolgál C. Th. XII. 1, 53: ... omne

s omniino praeter sollemnes nominationes faetas a curiis in irritum devocamus... [36] Misop. 367 D — 368 B elmondja, milyen visszaéléseket kellett a császárnak megakadályoznia (pl. szegénysorsú személyeket köteleztek curiára, a választásoknál nem várták meg a császári jóváhagyást). C. Th. X. 3, 1 a városi földek bérbeadása körüli visszaéléseket óhajtja meggátolni: Possessiones pufolicas civitatibus iubemus restitui, ita ut iustis aestimationibus locentur ... [37] Lifo. Or. 18, 147 kk megrója Constantinusít a túlzott mértékben osztogatott immunitások miatt és ezzel szembeállítja Iulianus szigorúbb eljárását. — Constantinus idevágó törvényhozásának elemzése (C. Th. XII. 1, 23—49, v. ö. XII. 1. 23 előtt Gotihofredus összeállítását), azt mutatja, hogy a curiáfoól való távozásra előzetes engedélyeket nem adtak, viszont a már megtörtént eseteket utólag elismerték, s ezzel bátorítást adtak a törvénytelenségekre. [38] Julianus nevéhez csupán a következő immunitások fűződnek: C. Th. VI. 26, 1: a scriniarii, secretarii {császári titkárok) felmentése. C. Th. VI. 27, 2: az agentes in rebus (császári titkosügynökök, akiknek számát Iulianus 27-re csökkentette) felmentése három évi szolgálat után, C. Th. XII. 1, 55: 13 gyermekes családapák felmentése, C. Tlh. XIII. 3, 4: a kerületi orvosok (arcíbiatri) felmentése. Ezzel kapcsolatban megjegyzendő, hogy Constantinus (C. Th. XIII. 3, 1) még az összes „medicus '-okat részesítette ebben a felmentésben. [39] C. Th. XII. 1, 50 = XIII. 1, 4. — V. ö. Philostorgius ed. Bidez VII. 4 (p. 81) Theodoretus: Hist. Eccl. III. 6, 5. [40] Ilyen visszaéléseket sorol fel, polemikus éllel: Misop. 365 AB (patronatus osztogatása pénzért, lakomák rendezése közpénzen, jogtalan adók kivetése stfo.). — Ezeket a visszaéléseket a curiák és a császári officiumok tagjai egyaránt elkövethették. [41] Greg. Naz.: Or. IV. (Contra Julianum I./45 (P. G. 35, 569): )

;hogy a városok alatta (t. i. Julianus alatt) ne jóléttel, hanem bajokkal teljenek meg). V. ö. Sozom. V. 5. [42] C. Th. XII. 1, 50. [43] Lib. Or. 16, 20; Or. 17, 14. Zos. III. 10, 4: „mindazokat a városokát, amelyeket elént, átvonulása megörvendeztetett és a legjobb reményekkel töltött el..." [44] Mamertini: Grat. act. 21, 2 (a császár környezetéről): Tum aliud quoddam Ihominum genus est iin amicitia principis nostri, rude, u t urbanis i s t i s videtur, parum come, subrusticum;.. [45] Misop. 349 D. 350 D. [46] Zur Chronologie und Quellenkunde des Ammianus Marcellinus. Hermes XLI. 1906. 481 kk. [47] Thompson: The historical work of Ammianus Marcellinus. Cambridge 1947. 72 kk. V. ö. Ensslin: Zur Gesidhtschreifoung u. Weltansdhaung des Amm. Marc. Kilo. Beilhäfte XVI. (1923), főleg 5 és kk., és 25—33 1. [48] Amm. XXI. 12, 23 jellemző módon hozza kapcsolatban a decurioknak nyújtott kedvezményeket a rájuk rótt újabb terlhekkel: ad quorum (sc. municipalium ordinum) favorem propensior, iniuste plures muneribus pufolicis adnectabat. — Tehát: a curiáknak kedvezett, a curialisokihoz igazságtalan volt. V. ö. Amm. XXII. 9. 12: Iulianus a curialisoknak még jogos mentességeit sem fogadta el: aegre sufo eo a curialibus quisquam adpetitus, licet privilegiis... communitus. ius obtinebat aequissimum. Amm. XXV. 4, 21: parum lerendum, quod municipalium ordinum coetibus patiebatur iniuste quosdam adnecti vei peregrinos. [49] Amm. XXII. 14, 2; XXIII. 2. 3. — Elvileg elutasító álláspontját az ármaximálásokkal szemben Gallus 353/354. évi intézkedéseivel kapcsolatban fejti ki 15* 227