Az Egri Pedagógiai Főiskola Évkönyve. 1957. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; Tom. 3)

I. Tanulmányok a nyelv-, az irodalom- és a történettudományok köréből - Dr. Szántó Imre: A katolikus népoktatás helyzete Heves megyében a visitatio canonicák tükrében 1750—1850

óhajtott kidolgozni, amelyekben az a kívánalom is felmerült, hogy a falusi gyermekeket a juhtenyésztés, a szarvasmarha szaporítás, szán­tás-vetés, selyemtenyésztés és más gazdasági tárgyak megtanulására irányítsák [64]. A XIX. század derekán a Heves megyei katolikus népiskolákban a következő tantárgyak szerepeltek: hittan, a katolikus anyaszentegy­ház szertartásai és szentírási történetek, »oltár körüli szolgálat« (mi­nistratio), egyházi ének (mindez heti 7—12 órában), továbbá betűzés, foglalás, olvasás, írás, számolás (heti 10—14 órában). A vallástan heti óraszáma általában megegyezett az összes többi tantárgyra fordított órák számával. Néhány helyen tanítottak ezenkívül »honi történetet« (Magyarország története) és »földleírást» (Magyarország leírása) heti 3 órában, mint pl. Kápolnán, Gyöngyösorosziban, Vámosgyörkön, Visz­neken, Pélyen, Tiszaörsön, Balián, Bátorban, Tiszafüreden, Tiszaabá­don. Aldebrőn szerepel a tanrendben a gazdasági, természeti és házi tudomány, Kálban és Tiszaabádon a természettan (természeti ösméret) és Boconádon az egészségtan is. A felső elemi iskolákban, mint pl. Egerben, már a grammatika ele­meit is felvették a tanrendbe. Az egri felső elemi tanrendje osztályon­ként a következőképpen alakult: I. osztály: keresztény hitvallás — bib­lia — erkölcstan — magyar olvasás elemei — írás, betűképzés és szóba foglalás — számtan — olvasókönyvből történő olvasás. II. osztály: keresztény hitvallás — biblia — erkölcstan — »folytonos« olvasás ma­gyar, latin, német-írás magyar és német nyelven — számtan — áhí­tatos énekek gyakorlata. III. osztály: keresztény hitvallás — biblia — erkölcstan — magyar, német és latin helyes olvasás és írás — latin nyelvtan — magyar nyelvtan — földrajz — természetrajz — szám­tan — áhítatos énekek gyakorlata [64a]. A katolikus egyház vallás-erkölcsi irányú nevelésének továbbra is igen fontos szerep jutott a nép fékentartásában. Az egyház a falusi gyerekekbe már zsenge korukban igyekezett beleplántálni az uralkodó, s az állam iránti szeretetet, hűséget és engedelmességet; a társadalmi helyzetükbe való megnyugvással és a túlvilági kárpótlásba vetett reménységgel töltötte el a parasztgyerekek szívét. Érdeklődésre tart­hat számot, ha felütjük Edvi Illés Pál »Első oktatásra szolgáló kézi­könyvét«, amely 1837-ben jelent meg. Ebben »a vallási különbség nél­kül minden néptanítók s tanulók számára készült«, s a Magyar Tudós Társaság által Marczibányi-j utalómmal koszorúzott kézikönyvben a szerző »mind azon tanulmányok gyűjteményét« nyújtja, »melyeket falusi magyar oskolában tanítani szükséges és hasznos«. [65]. Az »Erkölcsi elbeszélések és oktatások« c. részben így ír »a sorsá­val megelégedő emberről«: » . . . A gazdagság senkit sem tészen bol­doggá. Vágynák emberek elegen, a kik gazdagok és még-is boldogta­lanok . . . Ellenben sokan vágynák, kik nem bírnak sokkal, még-is min­denkor vidámok; munkájokat jó kedvvel viszik végbe . . . kevés jöve­delműk mellett mások kincseiket nem irigyelik; és kegyes szívok lévén, Istenben vetik erős bizodalmukat. A sorsával megelégedő és alázatos-szívű ember imigyen gondolkodik: »Ha hasznomra válik, az 184

Next

/
Thumbnails
Contents