Az Egri Pedagógiai Főiskola Évkönyve. 1957. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; Tom. 3)
I. Tanulmányok a nyelv-, az irodalom- és a történettudományok köréből - Dr. Szántó Imre: A katolikus népoktatás helyzete Heves megyében a visitatio canonicák tükrében 1750—1850
ványait bizonyos osztályokra" (classisokra), pl. betűzőkre, olvasókra, »betéve-tanulókra«, írókra, énekesekre, számvetőkre, »fölliebb-készülőkre« stb., s ezeket az »osztályokat« —• ha a hely engedi — külön csoportokba ültesse. Minden egyes »osztálybeli sereget« aztán egyszerre leckéztessen vagy ő személyesen, vagy a vezetésükre rendelt »repetitor-gyermek« segítségével [59]. A Ratio Educationis a hit- és erkölcstant, az olvasást, írást és a számolást tűzte ki a népoktatás tantárgyaiul. Az 1810-es években a Heves megyei falusi elemi iskolákban is a »hitbeli dolgok«, az olvasás, írás és számolás szerepeltek a tantárgyak sorában; betűzés (litterae), foglalás (syllabisatio), olvasás (lectio), írás (scriptio) és a számtan (arithmetica). Ezeknél többet az egyházi iskolalátogatások jegyzőkönyvei nem is igen szorgalmaztak [60]. A legfontosabb tantárgy a hittan, illetve a katekizmus és az imádságok, esetleg a ministráció magoltató tanítása. A hittant a plébános, káplán vagy a tanító az ún. katekizáló módszerrel verte a tanulók fejébe, ami nem volt egyéb, mint értelmetlen magoltatás. A betűzést más gyermekektől, az összefoglalást vagy syllabizálást »közönséges hangos ordítás után«, a katekizmust pedig »ész nélküli kiabálás közt« tanulták a gyerekek [61]. A tiszanánai plébános nem hagyta figyelmen kívül az anyag ismételtetését sem, mert — véleménye szerint — a gverekek hamar elfelejtik a hittant, ha állandó ismétlés nem segíti emlékezetüket. A jól felelőket szentképekkel és rózsafűzérrel ajándékozta meg, hogy ezáltal felkeltse a többiekben is a versengés szellemét. Nem csodálkozhatunk azon, hogy ezt a magoltató eljárást nem kísérte kellő eredmény. A vizitáló Fischer érsek 1811-ben többek között Fancsalon meggyőződhetett arról, hogy a gyerekek nem értik azt, amit felelnek (pueros cumprimis non intellexisse, quae respondebant, observavimus). Igen szemléletesen írja le ezt a magoltató, katekizáló módszert egy budai nevelő, Csató Pál 1830-ban: »Mi a keresztény oktatás? A keresztény oktatás oly tudomány, amely . . . Érted, fiam? — Nem értem. — Semmi, csak tanuld meg. — Mi az egység? — Különösen felvett minden dolog egys . . . Érted, fiam? — Nem értem. — Semmi; csak te tanulj . . .« [62], A falusi gyerek fejét teletömték elvont, előtte érthetetlen morális szabályokkal, különös bibliai történetekkel. Kívülről fújta, ha álmából rázták is fel, melyek az égbekiáltó bűnök, vagy hogy mit művelt Illés és Elizeus próféta, de arra már nem tanították meg, amire leginkább szüksége lett volna. Már a haladó gondolkodású kortársak is szóvá tették, azzal már nem elégedhetünk meg, hogy » . . . a köz ember csak esmérje a betűket, és azokat öszve rakni tudja, vagy azokat még téntával is lefesthesse, hogy talán az imádságos könyvét, vagy a kalendáriumot által vakogja, — vagy legyen neki mit elfelejteni, mint a deák ministratiot, melyet oly sok verejtékkel tanult; hanem ideje már, hogy a betű isméretét valóságos haszonra is fordíthassa, és az által tudományt is szerezhessen, mely állapotjához hasznos és szükséges«. [63]. Az ifjúság tanítása tárgyában készített országos küldöttség javaslatára a Heves megyei küldöttség olyan általános nevelési alapszabályokat 183