Az Egri Pedagógiai Főiskola Évkönyve. 1957. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; Tom. 3)

I. Tanulmányok a nyelv-, az irodalom- és a történettudományok köréből - Dr. Szántó Imre: A katolikus népoktatás helyzete Heves megyében a visitatio canonicák tükrében 1750—1850

E statisztikai táblázat szerint tehát Heves megyében 1.297 katolikus lakosra esett egy kat. hitfelekezeti iskola, s egy iskolára jutott 162 tanköteles. Amíg tehát 1767-ben 682 lakosra esett egy katolikus hitfelekezeti iskola, addig 1852-ben már 1.297 kat. lakosra! Pedig a második Ratio elrendelte, hogy minden olyan helységben, ahol az iskolás korban lévők száma az ötvenhez közel jár, iskolát építsenek és tanítói állást szervezzenek. Az 1810/11. és 1819. évi egyházlátogatási jegyzőkönyvek tanúsága szerint kegyúri alapítású iskolákkal még mindig elég kevés számban találkozunk megyénk területén. Kivételt képez Eszterházy Károly egri püspök, mint kegyúr, aki birtokain több elemi iskolát építtetett; az egri járásban Egerben, Szarvaskőn, Füzesabonyban, Kápolnán, Makiáron, Nagytályán; a hevesi járásban Kiskörén, Kömlőn, Tiszanánán, Tiszaörsön; a pétervásárai járásban Baktán, s a tiszafüredi járásban Sarudon. Az egri főkáptalan Mezőtárkányban, Poroszlón, Bátorban és Aranyoson, egyéb földesurak Fancsalon, Boconádon, Tarnazsadányban,' Tiszahalászon, Szűcsiben a plébános, Gyöngyöspatán Büky József egri kanonok építtettek elemi iskolákat. A többi Heves megyei helységben még mindenütt a község lakossága építtette és tartotta fenn azokat 1810—20 között. A XIX. század derekán fennálló 127 Heves megyei elemi iskolából 51-et, vagyis az összes iskoláknak mintegy a 40 százalékát alapították a kegyurak, a többit a községek szegény lakossága építtette. A nagybirtokosok még tettek valamicskét ezen a téren — bár korántsem anynyit, mint amennyit tehettek volna —, de a megye közbirtokos kisnemessége jóformán nem áldozott semmit a falusi népoktatás ügyéért. Ezzel kapcsolatban a szenterzsébeti plébános meg is jegyezte: »De könnyebb is itt (Fedémes filiálisban — Sz. I.) a néppel boldogulni, mert érseki lévén ezen helység, fát könnyen nyer mindenkor, a lakosok pedig nemtelenek lévén, ha bajjal, sok fenyegetéssel, kéréssel is, mégis csak könnyebben valamire bírhatni, mint a nemeseket.« Mindig fennállott az a törekvés, — főként a jobbágyfelszabadítás után —, hogy az uradalom a községre, a község viszont az uradalomra szerette volna áthárítani az iskola fenntartásának a gondját, így aztán a két bába között mindig elveszett a gyerek. Ha végiglapozzuk Heves megye iskoláinak és tanítói állomásainak 1852-ből származó összeírását, valóban elismerjük, hogy az egri püspökök, illetve 1804-től fogva érsekek, a megye területén lévő 127 elemi iskolából mintegy 30-at felépítettek (23%). Ugyanakkor az egri főkáptalan hét elemi iskola felépíttetője, illetve kegyura volt megyénkben. De mindez nincs arányban hatalmas vagyonukkal és gazdagságukkal! S amit tettek ezen a téren, azt is csak azért cselekedték — mint alább bővebben is kifejtjük —, hogy — Pyrker érsek szavaival — a jobbágygyerekekből »buzgó keresztények, hív alattvalók s jámbor polgárok válhassanak«. Az »alsó rendbeli nevendékek« nevelésében hűségesen szem előtt tartották a második Ratio rendelkezését, s arra nevelték a parasztgyerekeket, hogy »ember társaik eránt való kötelességeiket idején megesmerjék, s gyakorolni megtanulják; név szerint hogy elől173