Az Egri Pedagógiai Főiskola Évkönyve. 1957. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; Tom. 3)

I. Tanulmányok a nyelv-, az irodalom- és a történettudományok köréből - Dr. Szántó Imre: A katolikus népoktatás helyzete Heves megyében a visitatio canonicák tükrében 1750—1850

őket a tanító. A pétervásárai járás filiális községeiben, Széken, Szajlán, Terpesen alig szerezhetett a tanító megfelelő gyakorlatot a gyermekek tanításában, mert egyszerűen nem jártak iskolába. Ezért csupán arra szorítkozott a pedagógus működése, hogy ádventben és húsvét előtt a gyermekeket litánia után a hit elemeire tanította. A Heves megyei katolikus népiskolákban általában P. Canisy Péter katekizmusát használták (Libellus P. Petri Canisy per P. Parhomer S. I. illustratus). Ezenkívül használatban volt »A keresztényi tudomány rul való mennyei oktatás« című katekizmus, »amely 100 rövid kérdésekben és feleletekben rendeltetett«. A németajkú Aldebrőn német katekizmusból, a szlovákajkú Szajlán és Terpesen pedig a szlovák Bellaiminból tanították a hittant. Eszterházy püspök 1766-ban elrendelte, hogy az egyházmegye minden egyes elemi iskolájában Nagy Ferenc törökszentmiklósi plébános katekizmusát vezessék be, hogy így egységesíteni lehessen a gyermekek hittan-tanítását. Az egyház gondja csak a hittan, illetve a katekizmus tanítására terjedt ki, amelynek elhanyagolása esetén büntető szankciókról is gondoskodott. Abban az esetben, ha a gyerekek vonakodnának hittanra járni, Eszterházy püspök megengedte, hogy a plébánosok az erre a célra szervezett ún. »decuriók« segítségével kényszerítsék őket, s vegyék igénybe — ha szükség van rá — a földesuraság »hathatós« segítségét is. A plébánosok pedig minden héten négy alkalommal látogassák az elemi iskolákat, hogy ellenőrizzék a tanulóifjúság előrehaladását. Az iskolázás tulaj donkép egyik része volt a vallásgyakorlatnak; arra szolgált, hogy az egyházhoz tartozást tudatosítva, a vallásnak buzgó híveket neveljen. Miközben az egyház ilyen nagy gondot fordított a hittan és katekizmus tanítására, kevésbé érdekelte, hogy a falusi gyermekek elsajátítják-e az olvasást, írást vagy esetleg még a számolást is. Az 1767. évi egyházlátogatási jegyzőkönyv arról tudósít bennünket, hogy az elemi iskolákban a hit elemeinek tanításán kívül az olvasást és írást tanították (rudimenta fidei et litterae). A számtan tanításáról nem tudunk A tanítás a lakosság anyanyelvén történt. Mivel Domoszlón, Vécsen és Markazon a szlovák többség mellett magyarok is éltek, Eszterházy püspök meghagyta, hogy itt a tanítók a tanulókat az olvasásra és a hit elemeire ne csak szlovák, hanem magyar nyelven is tanítsák. Ahol volt tanító, a népoktatás legalsó fokát a mindenütt szereplő vallástanon kívül a puszta írásban és olvasásban jelölhetjük meg. A külön tanító nélkül szűkölködő leányegyházakban még primitívebb állapotokat találunk. Ezekbe a legközelebbi anyaegyház tanítója rándult ki időről-időre iskolát tartani, mint pl. a pétervásárai járásban a bátonyi iskolamester Maconkára, a csehi iskolamester Szucsra, a dorogházai tanító Mindszentre, a szenterzsébeti iskolamester Leleszre és Szentdomonkosra. A tankötelezettség ekkor még ismeretlen fogalom. Az iskolalátogatás igen rendszertelen és lanyha volt, főleg csak a téli időszakra korlátozódott. Mihelyt a mezei munka kezdetét vette márciusban, elmaradoztak a gyerekek az iskolából. A gyermekek a félesztendőnél hosz165