Az Egri Pedagógiai Főiskola Évkönyve. 1957. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; Tom. 3)

I. Tanulmányok a nyelv-, az irodalom- és a történettudományok köréből - Dr. Szántó Imre: A katolikus népoktatás helyzete Heves megyében a visitatio canonicák tükrében 1750—1850

jobbágy vándorlás korát. Az önkéntes település, vándorlás és szökés helyébe a szervezett földesúri, főleg a nagybirtokos által végrehajtott telepítés lépett. A spontán jobbágy vándorlás és a telepítések, továbbá a természetes szaporodás eredményeképpen Heves megye lakosságának a száma 1715—1786-ig 15.000-ről 132.000-ra emelkedett. A török előtti színmagyar megye területén szlovák és német anyanyelvű települések keletkeztek [6]. A Rákóczi-szabadságharc elbukása után a parasztságra egyfelől a gyarmattartó állam, másfelől a megnövekedett igényekkel fellépő földesurak raktak újabb és újabb terheket. Az ellenálló parasztságot az államhatalom fegyveres ereje és a vallás ideológiai fegyvere szorította engedelmességre. A kizsákmányolást a katolikus egyház tanításával igazolták és szentesítették. A katolikus egyház azzal a funkciójával, hogy az engedetlenkedő parasztságot megnyugvásra, türelemre, s a felsőbbség iránti engedelmességre szorította, az uralkodó ház és az uralkodóosztály hű kiszolgálójának bizonyult. Az államhatalom határozott iskolapolitika hiányában általában a katolicizmus támogatásában és a protestantizmus korlátozásában fejtette ki »iskolapolitikáját«, de az oktatás kérdéseivel behatóbban nem foglalkozott. Az oktatásügyet a katolikus egyház tartotta kezében, s a falusi népoktatással is — mint látni fogjuk — azt a célt igyekezett szolgálni, hogy a vallásnak buzgó híveket neveljen [7]. A feudális rendszerrel egybeforrott, vagyonát és befolyását féltő katolikus egyház készséggel sietett az elnyomó Habsburg-uralkodóház segítségére a protestánsok üldözésében is. Gróf Erdődy Gábor egri püspök 1721-ben megjelent könyvében világosan kifejtette, hogy miért veszedelmes a protestánsok »politikai megbízhatatlansága« az uralkodóra nézve. Könyvében a protestánsokat nyílt ellenségnek állítja be. Ismeretes a magyarországi protestantizmusnak a nemzeti függetlenségi küzdelmekben korábban játszott szerepe. A Rákóczi-szabadságharc bukása után Bécs ugyan nem félt már a protestáns nemesek nyílt szembeszegülésétől, de annál jobban tartott a Rákóczi-hagyományokat híven őrző protestáns paraszttömegektől. Nem tarthatjuk tehát véletlennek, hogy a vallásüldözés elsősorban a parasztságot sújtotta. Az 1731. évi Carolina Resolutio a protestáns egyházi életet nagymértékben a katolikus egyház felügyelete alá helyezte. Mivel a protestáns vallásszabadságért folytatott küzdelem — főleg a XVIII. században — egyet jelentett az idegen uralom elleni harccal, a protestánsok csak »toleráltattak«, megtűrtnek tekintették őket, politikailag megbízhatatlanoknak számítottak. Gróf Erdődy Gábor egri püspök inkább akarta az országot szegénynek és katolikusnak, mint gazdagnak és balhit (a protestantizmus — Sz. I.) által fertőzöttnek [8J. Heves megyében a török időkben az egész Tisza-táj protestánssá lett. A Kassára menekült egri püspökség nem tudta katolikus papokkal ellátni az elpusztult plébániákat. A török kiűzése után megindult jobbágyvándorlás ugyancsak kálvinistákkal árasztotta el a Tisza-vidéket. Az 1733. évi plébániaösszeírás beszámol arról, hogy a táj valamennyi templomát kálvinisták építették fel a romokból, s valamennyi egyház155