Az Egri Pedagógiai Főiskola Évkönyve. 1957. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; Tom. 3)

I. Tanulmányok a nyelv-, az irodalom- és a történettudományok köréből - Dr. Szántó Imre: A katolikus népoktatás helyzete Heves megyében a visitatio canonicák tükrében 1750—1850

A legtöbb községben a tényleg beírt gyermekek is alig látogatták az iskolát. Az alábbi táblázaton szemlélhetjük, hogy a tankerület egyes járásaiban az iskolaköteles gyermekeknek hány százalékát sikerült beiskolázni 1872/73-ban: [2]. Járás a fiúk a leányok Tainna járás 81,04% 76,78% Gyöngyösi járás 75 73% 68,48% Mátira járás 78,62% 76,48% Tiszai járás 68,73% 60,32% Ha ilyen elhanyagolt volt a népoktatás helyzete Heves megyében az 1868. évi népiskolai törvény életbeléptetése idején, még inkább elszomorító lesz az a kép, amelyet a feudalizmus utolsó száz esztendejének falusi népoktatási viszonyairól fogunk kapni. Ezek a száraz statisztikai adatokon alapuló tények eloszlatják azokat a hamis legendákat, amelyek az egyház »kultúrmissziójávai« kapcsolatban még napjainkban is élnek és hatnak. Az egyházlátogatási jegyzőkönyvek tesznek bizonyságot arról, hogy az egri főpapság, mint a feudalizmus szilárd támasza, a nevelőmunkában rejlő hatalmat nem a dolgozó nép érdekében használta fel, hanem döntő mértékben annak érdekében, hogy a feudális uralkodóosztály számára biztosítsa a műveltség monopóliumát. Ugyanekkor elhanyagolta a falusi népoktatás ügyét, vagy legalább is nem tette meg azt, amit módjában lett volna megtennie hatalmas gazdagságával. S amit tett, azt is csupán azért cselekedte, hogy a Habsburg uralkodóháznak és az uralkodóosztálynak engedelmes, a gyarmati és feudális kizsákmányolásba alázatosan belenyugvó, buzgó híveket neveljen. Heves vármegye mintegy 350 éven keresztül Külső-Szolnok megyével egyesítve szerepelt. A tiszántúli szolnoki részeket az 1569. évi országgyűlésen hozott LII. tc. által csatolták Heves megyéhez. Heves vármegye csak 1876-ban alakult a tiszántúli szolnoki részektől külön vármegyévé. Ekkor változtatták meg a korábbi járási beosztást is. Az 1876. évi 33. tc. alapján Heves és Külső-Szolnok egyesített vármegyéket szétválasztották; a két rész között a Tisza lett a választóvonal, úgy azonban, hogy az Eger—Füred—debreceni közlekedési irányban hat tiszántúli község (Tiszafüred, Nagyivány, Tiszaörs, Tiszaigar, Tiszaörvény és Tiszaszőllős) Heves megye kiegészítő részévé maradt. A tiszántúli rész az említett községek kivételével, a Jász-Kunság e^ves részeivel egyesítve, Szolnok székhellyel Jász-Nagykun-Szolnok vármegye néven külön vármegyévé alakult. Más irányban Heves vármegye határai érintetlenül maradtak [3]. Mivel a Heves megyei falusi népoktatás XVIII. századi és a XIX. század első felére vonatkozó legfontosabb forrásanyagát képező egyházlátogatási jegyzőkönyvek Heves és Külső-Szolnok egyesített vármegyék egész területére kiterjednek, ennélfogva tanulmányunkban a Heves megyére történő szétválasztását az 1876. évi rendezés alapján végeztük el. Az 1876. évi szétválasztás alkalmával rögzített megye153