Az Egri Pedagógiai Főiskola Évkönyve. 1957. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; Tom. 3)

I. Tanulmányok a nyelv-, az irodalom- és a történettudományok köréből - Dr. Bakos József: A szép magyar beszéd. (A magyar beszédművelés és beszédnevelés fejlődéstörténete)

Geleji Katona Istvánnak (Magyar Grammatikátska: 1645) a bilabialis tremulans hanggal kapcsolatos megfigyelése és a betűejtést elítélő megjegyzése: a helyes kiejtés: aggy jó szót, a helyesírás pedig: adj jó szót! Beszél Geleji Katona observatióiban a hangok időtartamáról is: »Az accentusok a magyar nyelvben oly szükségesek, hogy azok nélkül sok azon betűből álló szók értelemmel egymástól meg nem különböztethetnének, s pronuntiatiojuk is igen kétséges lenne, minéművek ezek számára—szamara, vágy—vagy . . Ahogyan Szenczi Molnár, úgy Geleji Katona is az accentus műszóval a hosszúságot jelöli. E megfigyelések rögzítésével úttörő hirdetői voltak a magyar beszédtechnika szempontjából is fontos követelménynek, hogy a helyes magyar ejtés megkívánja a hangok időtartamának pontos megtartását is. A XVII. századi, s az iskolai nyelvi nevelést szolgáló írásokban, nyelvtanokban, nyelvi könyvekben és módszertani próbálkozásokban már nemcsak olyan általános fonetikai megfigyelések olvashatók, mint pl. Szamosközy Istvánnak a székely beszéd mondathanglejtésére vonatkozó ezen megjegyzése: »a kiejtésben az utolsó szótagot hangsúlyozzák«, (s ezzel a székely párbeszédes hanglejtésnek arra a sajátságára hívta fel a figyelmet, hogy a székely ember a mondat utolsó szótagján felemeli a hangot) [15], hanem a helyes és értelmes beszédről, az egyének beszédében található kiejtési hibákról, a beszéd fonetikai művelésének fontosságáról is mind több szót ejtenek. Ismeretes, hogy Comenius Arnos János sárospataki évei alatt (1650—54) is hathatós apostola volt az anyanyelvi nevelésnek, oktatásnak. Tankönyveiben és tanítási módszerében a magyar nyelv iskolai használata is tágult, gyakorló teret kapott. Az anyanyelvi iskola beszédpedagógiájára vonatkozó értékes tanácsairól pataki évei alatt is szót ejtett. »Informatorum skoly Materské« (1628) című munkájában [16] a helyes beszédre nevelés kérdését is tárgyalja. Könyve egyik fejezetében (Hogyan kell a gyerekeket a helyes és értelmes beszédben gyakorolni?) különösen kiemelte a tiszta kiejtés fontosságát és a selypítés, a beszédhibák kijavításának módját megfelelő gyakorlatok útján. Azt is megemlíti, hogy a szülő nem cselekszik helyesen, ha »szeretetből elnézi, hogy a gyereke az r-et ne pontosan és tisztán ejtse, hanem helyette l-let mondjon . . A beszédtechnikai vizsgálódások szempontjából azt sem érdektelen megemlíteni, hogy Comenius egyik igen értékes kezdeményezése volt a mondathanglejtés grafikus ábrázolása, s ezzel — amint Vértes O. András helyesen jegyzi meg — egy évszázaddal megelőzte Walkert [17]. Szőnyi Nagy István (Magyar Oskola: 1695) az írás-olvasás tanítás új módszerét próbálgatja, s az írni-olvasni tanulóknak fonetikai alapon szemléltetve, írva és hangoztatva mutatja meg, hogy »a Vocalisok miképen társalkodnak a Consonansokkal, miképen tsinálnak szót és társaságok változtatván, a szókat is miként változtattyák . . [18]. Az iskolai magyar nyelvi oktatás, a magyar beszédművelés és beszédpedagógia irodalma alig méltányolta, illetőleg nem is ismeri Bél Mátyás »Institutiones Linguae Germanicae« (1718) című írását, pedig sok értékes magyar hangtani, ejtésbeli, beszédtechnikai megfigyelés és 10