Az Egri Pedagógiai Főiskola Évkönyve. 1957. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; Tom. 3)

I. Tanulmányok a nyelv-, az irodalom- és a történettudományok köréből - Dr. Bakos József: A szép magyar beszéd. (A magyar beszédművelés és beszédnevelés fejlődéstörténete)

megjegyzés is olvasható benne. Bél ui. azt vallja, hogy a »különleges német ejtés«, azaz a hibás német ejtés »az anyanyelvi beszédejtésben keresendő«, ezért a magyar gyerekeket anyanyelvük artikulációs bázisának ismerete nélkül nem lehet sikeresen a német nyelvre sem oktatni. Ezért tanít Bél igen sok magyar hangtani ismeretet is tanítványainak. Munkájának »De litterarum Cognitionen (A betű ismeretéről) c. fejezetében a hangok elemzésére is megtanítja a nevelőket, s a magyar ejtési sajátságokra is kitér: a: »vocalis est sonora, aperto modice ore . . .« vitiatur eius valor, cum a quibusdam Hungáriáé incolis legitur: o co ao«; — e: »sonus eius purus est, exilis tamen, Hungaris potissimum observandus, qui eum cum suo é, acuto, confundunt«. A »Mantissa de Pronuntiatione Germanica« c. fejezetében szót ejt a magyar nyelv hangsúlyozásáról is: »Dicunt sane Hungari: környülmetélkedetlenség, praeputium, ubi tres in eadem voce accentus sunt elevantes, in ultima, quinta et septima, et cum suffixo: környülmetélkedetlenséginktül, a nostris praeputiis: ubi vox integra decasyllaba est, quatuor distincta accentibus in ultima, tertia, septima et nona....« Azt is megemlíti, hogy a magyar tanulók a magyar hangsúlyviszonyoknak megfelelően hangsúlyozzák a német szavakat is. Kalmár György (Prodromus: 1770) fonetikai megfigyeléseinek jó része gyakorlati jellegű és beszédpedagógiai vonatkozásokban is figyelemreméltó. (»Breve a: haud imitandi quidam praecones et cantores breve a proferunt uti e apertum, longum uero, uti é, haud svaviter«.) A tájejtésről írt sorai mellett különösen kiemeljük a beszédhibákról (»linguae vitiis«) tett megjegyzéseit (í uulgo nostro frequenter in r convertitur« — »blaesi pueri nostrantes adulti quoque non ita pauci, proferunt, ut ly, alii 1; stb.) A hangkapcsolatokról is helyes nézetei voltak, megemlíti pl., hogy népünk az n hang helyett m-et ejt, a »bilabiális betűk: b, p, m előtt.« A magyar beszédtechnikai vonatkozásokat is tárgyaló elméleti és gyakorlati jellegű irodalom különösen sokat hivatkozik a magyar származású Kempelen Farkasnak, az emberi beszéd mechanizmusáról, fiziológiájáról írt munkájára (Mechanismus der menschlichen Sprache: 1791). Brücke méltán emelte ki, hogy Kempelen olyan fiziológiai hangtant s általános fonetikát hagyott reánk, mely alapul szolgálhatott a további kutatás számára [19]. A magyar hangtani kutatás számára is úttörő jellegű munkája: példáinak nagy részét a magyar nyelvből veszi. Pontos és helyes hangelemzéseivel a helyes magyar ejtésre nevelés ügyét is elősegítette. Beszédpedagógiai hasznát mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy a beszédhibák leírására és a hibák javítására is gondot fordít. Nem véletlen az sem, hogy a magyar logopédiai szakirodalom úttörői és a magyar siketnéma oktatás gyakorlati jellegű munkásai gyakran tekintik vezetőjüknek Kempelen művét. 5. Sajnos, Kempelen értékes munkájának nincs méltó folytatása. A magyar nyelvi szakirodalom fonetikai érdeklődése lassan bővült és mélyült. A korabeli nyelvi, nyelvtani irodalomban mégis találhatunk olyan írásokat, amelyek az egyetemes magyar beszédkultúra és beszéd11