Az Egri Pedagógiai Főiskola Évkönyve. 1956. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; Tom. 2)

I. Tanulmányok az oktatás és nevelés kérdéseiről - Darvas Andor: A Horthy-korszak fizika tanításának világnézeti vonatkozásai

kezik a Szentirással, ezéri nem védhető és nem is tanítható." Ez, és csak ez volt a lényeg, s a per folyamán szóba sem került semmiféle egyéb „tudományos" érv. Galileivel nem tudósok álltak szemben a per folyamán, hanem, teológusok, s nem az igazság kiderítéséért folyt a küzdelem, hanem a papi hatalom fenntartásáért. Nem érzem jelenleg feladatomnak, hogy e kérdés mélyebb taglalásába belemenjek, csupán még két ilyen megoldásra hivatkozom. Az egyik páter Lenz János jezsuita „Az egek hirdetik" -c. népszerű csillagászati könyve, melynek 171. oldalán a Jeansféle kozmogóniai elmélet ismertetésével kapcsolatosan a következőket mondja: „Isten teremtésténye csak abban állt, hogy az ősanyagot chaosz formájában kiszórta. S ugyanakkor létrehozott még valamit, ami most már a legnagyobb jelentőségű volt: a természeti törvényeket a maguk mindig érvényre jutó erőivel — mindenekelőtt a gravitációt, vagy nehézségi erőt." Az embernek Engels mondása jut eszébe: „. . . mi mindent kellett már eltűrnie saját védőitől!" 1

9 A katolikus megoldás lényege az, hogy bármit is mond egy természettudományos, (vagy ilyennek látszó) kozmogóniai elmélet, mindegyik már eleve feltételezi az ősi anyag létezését, s íg'y, vagy úgy ebből származtatja az égi testeket. De egyik sem „tud" felelni arra, hogy ez az ősi anyag és mozgásának törvényei honnan vannak: íme, ezt hozta létre isten teremtő munkája! Igaz ugyan, hogy a tudomány minden tapasztalata homlokegyenest szemben áll az anyag semmiből való létrehozhatóságával, a katolikus megoldásnak azonban éppen az a jellemzője, hogy ha sarokba szorítják, a tényektől nem zavartatja magát. A másik megoldás az anyag megmaradása és a világ vége kérdésében a höhalál-elmélet. Felmerül ugyan egy ilyen lehetőség is, hogy ha a semmiből létre lehetett hozni az anyagot, akkor vissza is lehet alakítani semmivé, de ezt maguk az illetékesek sem tartják elég „tudományosnak", vagyis olyannak, amit a gondolkodó ember „bevesz". Ezért fordulnak a hőenergia, illetve minden energia szétszóródásának, az entrópia maximum felé törekvésének immár „tudományos" megállapításaihoz. Nézzük meg egy kiragadott példán, hogyan fest ez a gyakorlatban? „A világegyetem hőtani szempontból tekintve aránylag kis tömegű, nagy hőfokú (2000°—8000°C) tömegpontokból' (csillagok, Nap) áll, melyek a maguk hőjét a fényéteren át sugározzák ki a körülöttük keringő hidegebb bolygókra s az űrbe. Az erélymegmaradás törvénye értelmében az egész világegyetem hővegyi-, mozgási-, stb. erélyeinek összege állandó-. Mindezen erélvfajok egymásba átalakulhatnak, de ez alakulások irányzata 77