Az Egri Pedagógiai Főiskola Évkönyve. 1956. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; Tom. 2)

I. Tanulmányok az oktatás és nevelés kérdéseiről - Darvas Andor: A Horthy-korszak fizika tanításának világnézeti vonatkozásai

lot kell leszűrnie, hogy az emberi tudás előtt nincsenek határok, hogy megismerésünk lehetősége végtelen, hogy az emberi szellem hatalmas és számára „megismerhetetlen dolgok nincsenek, legfeljebb olyanok, amelyeket még nem ismerünk", hanem azt, hogy a természet tele van „rejtélyekkel", titokzatossággal, akár melyik úton haladunk is megismerésében, mindenütt eljutunk egy határig, amelyen túl az ember gyarló szelleme nem hatolhat, mert ott a tudomány véget ér, és oda csak a hívő ember hite világíthat be. A tudás tehát véges, és vannak dolgok, melyek örökre el vannak zárva megismerésünk élők Ezeket; a tudás eszközeivel nem is érdemes feszegetni, mert megismerésük a véges emberi értetem számára úgyis lehetetten. Ha az állami oktatásnak ez a szelleme, valóban nem csodálkozhatunk azon, hogy a katolikus klérus a maga iskoláiban mindezt fokozottabb intenzitással, agresszivitásai igyekezett megvalósítani. Az Utasítások itt már nyíltan felvonultatják az ecclesia militans középkori módszereit: a világosság terjedésének megakadályozása hitbeli kötelessége a tanárnak. „A természettan a maga szigorú törvényszerűségével, tárgyainak megkapó következetességeivel a vallásos nevelésnek hatalmas közvetítője. Ügy tanítsuk ezt a tárgyat, hogy a világ fölségével, titokzatosságával (kiemelés tőlem D, A.) és szépségével csodálkozást keltsünk tanítványaink lelkében." 1

2 A katolikus líceumok fizikája tehát „csodálkozásba" kell hogy ejtse a növendékeket, de nem afölött, hogy milyen hatalmas az emberi szellem, mely ilyen mélyre tudott hatolni a természet megismerésében, hanem afölött, hogy mennyi titokzatosság van a természetben. Szoktunk beszélni a természet titkairól, vagyis a számunkra még ismeretlen jelenségekről, azzal a tudattal, hogy e titkokat a tudomány ma, vagy holnap kikutatja, napvilágra hozza. De a titokzatosság már a misztikum becsempészése a természet éleiébe. Ám hallgassuk meg a folytatást is: „A fizikai tünemények ismertetésébe is vigyük bele Isten fogalmát és létének bizonyítását. Amikor pedig egy-egy tüneménycsoport tárgyalásának befejezésével a tüneményeknél tapasztalt csodás rendet, az anyagi részeknek meghatározott törvénye szerint való egymásra-hatását ismertetjük, irányítsuk a növendékek figyelmét ennek végső okára." 1

3 A „végső ok"-ra való hivatkozás megint tipikus. A klerikálizmus évszázadok óta úgy vívja harcát a tudomány ellen, hogy megpróbálja megvetni lábát a tudomány által még még nem hódított területen. Ez a terület azonban napról-napra szűkül, így az egyház harca a visszavonulások szakadatlan soro*71