Az Egri Pedagógiai Főiskola Évkönyve. 1956. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; Tom. 2)

I. Tanulmányok az oktatás és nevelés kérdéseiről - Darvas Andor: A Horthy-korszak fizika tanításának világnézeti vonatkozásai

Ezért a következő oldalon :

í ismét, most már nyomatékosabban hangsúlyozza: „Soha ne hagyja el tehát a szaktanárok ajkát a vallásos hitet, s az arra épített keresztény világnézetet sértő, kisebbítő megjegyzés." Hogy lehet mégis ezt a kérdést a siker reményében megoldani? Először is: csak tudomásul szolgáló tényeket kell tanítani, ami a szellemnek szélesebb perspektívát nyitna, el kell hagyni. „Szellemi harcok az élet valóságához tartoznak, de megvitatásuk nem az iskola, hanem a tudtomány feladata".

4 Íme: ha néhány tudós vitázik is a világ egy-két sarkában olyan kérdésekről, amelyek „sértik" a vallásos hitet, ez még csak eltűrhető, annál is inkább, mert úgysem lehet tenni ellene semmit, (ezt így fejezi ki: az élet valóságához tartozik), de hogy bizonyos kérdéseken egyáltalán vitázni is lehet, maradjon kívül azon az idealista szemellenzőn, amelyikkel az iskola a tanulók szemét bekötni tartozik. S vajon miért? Elvégre, egy vita eldőlhet akár az egyik, akár a másik fél javára! Nem! Az Utasítás szerkesztői teljesen tisztában voltak azzal, hogy ez a vita csak az egyik fél javára dőlhet el, éppen annak a félnek a javára, amelyikére olyan nagyon nem szeretnék. Mert ha ezek a viták a másik fél javára dőlhetnének el, nemcsak hogy engedték volna, de kötelezővé tették volna azok tárgyalását. Másodszor: szükség esetén szembe kellett állni, fordulni magának a tudománynak a lényegével is, azzal a meggyőződéssel, hogy egy tudományág a saját területén korlátlan megismerési lehetőséggel rendelkezik. ,,A fizika nem tagadja, hogy a jelenségeknek a tapasztalat által hozzá nem férhető részei is vannak." 5 A fizika és minden természettudomány azóta, amióta kiszabadult a teológia és az idealista filozófia (vagyis: a teológusok és idealista filozófusok) karmaiból, már a puszta létével is tagadja ezt. Sőt: ennek tagadása teszi igazán természettudománnyá! Viszont a fent idézett álláspont egyenesen oda vezet, ahová a cikk írója el is jut: ,, . . . a fizika területén teljes bizonyossággal semmi sem állapítható meg." G Ebből a megállapításból viszont valami teljes bizonyossággal megállapítható: tökéletesen bolond az, aki olyan tudománnyal foglalkozik, amelyik a saját területén semmi bizonyosat nem tud megállapítani. Szép eredménye ez egy gondolatmenetnek, amelyik a fizikát az ateizmus vádjától akarja megmenteni! Szerencsére a fizikának és a fizikát művelők és tanítók nagy részének ez a védelem semmit sem ártott. Harmadszor: találni kell olyan fizika tanárokat, akik elég68