Az Egri Pedagógiai Főiskola Évkönyve. 1956. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; Tom. 2)

I. Tanulmányok az oktatás és nevelés kérdéseiről - Darvas Andor: A Horthy-korszak fizika tanításának világnézeti vonatkozásai

és a technika jelentőségénél fogva igen nagy tekintélyre tett szert, várható volt, hogy az ún. tanult, tehát középiskolát végzett rétegek előtt a fizikai törvények tekintélye nagyobb íesz, mint a biblia, vagy katekizmus „törvényei". Ezek az ideológusok tisztában voltak azzal, ha egyik oldalról tényekkel alátámasztva azt tanítják, hogy a Föld kering a Nap körül, a .másikról pec'ig azt, hogy Józsua könyörgésére az isten megállította a Napot az -égen, nem ez utóbbit fogják elhinni. Ennek az összeütközésnek a lehetősége súlyos gondot okozott, mert hiszen, különösen a század második negyedében a középiskola már elég széles tömegeket oktatott — ha ezek a tömegek nem a munkásság és parasztság soraiból kerültek is ki. Ennek a gondnak és aggodalomnak hangot ad egy-egy felbukkanó cikk is. „Komoly készültségü, jó szándékú könyvek a természettudományok felelősségét hangoztatják; annak a véleménynek adnak kifejezést, hogy a vallásos érzésben való meggyöngülés oka az utolsó évszázadok embereinek legnagyobb részében a természettudományokra vezethető visza." (Péch Aladár: A fizika felelőssége. Magyar Középiskola. 1943. 8! 6. 1.) A tények valóban ilyen „gyanús" színben tüntették fel a természettudományokat, köztük a fizikát is. S mit tagadjuk, a természettudományok és a fizika rá is szolgáltak erre a gyanakvásra. A nehezebb probléma tehát nem a mit tanítsunk, hanem a hogyan tanítsuk volt. Az 1919-es forradalom után főképpen szükségesnek látták az „illetékesek" ennek a kérdésnek a fizika tanárok vonalán való irányítását. „A vallásos világszemlélet és a tudományos kutatás határait nem szabad illetéktelen megjegyzésekkel megbolygatni. Legyen a szaktanárban annyi fegyelmezettség, a nevelői feladatának olyan átélése, hogy kellő tiszteletet tanúsítson a másik terület kényes és nehéz kérdései iránt." 2 Az állami Utasításnak ez a butaságában is őszinte megnyilatkozása félreérthetetlenül megmondja, hogy melyik a ,»gyengébb" fél, melyiknek vannak „kényes és nehéz" kérdései, s melyik tudja leleplezni a másik üres fecsegését. Ez a mondat, illetve szerzője tisztában van azzal, hogy a jól képzett 'fizika-tanárnak csak „sine ira et studio" tanítania kell szaktárgyát, s ezzel átlábolhatatlan nehézséget okoz a „másik fél"-nek. S ha netán esetleg egy-egy megjegyzést tesz, pl. a megmaradási elvek tanításakor, hogy ezek szerint a semmiből sohasem lehet valami, reménytelenné válik a hittantanár minden erőlködése a teremtés-mesét illetőleg. Ezért appellál gyermeteg módon a szaktanár fegyelmezettségére és nevelői feladatának „átélésére". 67