Az Egri Pedagógiai Főiskola Évkönyve. 1956. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; Tom. 2)

I. Tanulmányok az oktatás és nevelés kérdéseiről - Darvas Andor: A Horthy-korszak fizika tanításának világnézeti vonatkozásai

esés törvénye, Coulomb törvénye, az energiamegmaradás elve. stb. nem változik aszerint, hogy egy szocialista, vagy fasiszta állam iskolájában tanítják-e. A hőmérséklet változását mindkét rendszerben ugyanolyan hőmérővel mérik, nem változik a sebesség, vagy gyorsulás fogalma sem, stb., stb. Valóban, ha végigtanulmányozzuk az 1920—1944-es években megjelent, a Horthy-korszak idején engedélyezett állami és felekezeti iskolai fizika' tankönyveket, ezek túlnyomó részénél azt találjuk, hogy „szigorú tárgyilagossággal" íródtak: a fizikatudomány alapvető ismereteit tartalmazzák, nincs bennük klerikális-fideista megnyilvánulás, nem vonnak le idealista filozófiai konzekvenciákat, nem közölnek tendenciózus elméleteket. Szinte felvetődik az olvasóban a kérdés: mi hasznát veszi egy idealista rendszer egy ilyen „ridegen" objektív ismeretanyagtanításának? A kérdést így felvetni nem helyes. A természettudomány, s így a fizika is, szükségképpen materialista tudomány: az anyaggal, az anyag különböző mozgásformáival, s mozgásformák törvényszerűségeinek megismerésével, kutatásával foglalkozik. Azok az új ismeretek, amelyekre napról-napra eljut, minden tételes vallással, minden idealizmussal szemben állanak. A természettudományok, s így a fizika is, azért kerültek be a középiskolába, mert alapja a technikai tudományoknak, mert a gép, a gyár, a technológia fizika nélkül nem létezik, mert a kapitalizmus felfelé ívelő szakaszában, annak virágzása idején a konkurrencia legyőzéséhez, a piac meghódításához, a magasabb profit eléréséhez, jobb, újabb, tökéletesebb gépi berendezés kellett. Ehhez pedig olyan úton lehetett csak eljutni, amelynek eleje a középfokú iskola fizika-oktatása. Eleinte ezekre az ismeretekre magának a tőkésnek is szüksége volt, később pedig, amikor már ő maga kizárólag a „szelvénylevágásra" tért át, szüksége volt az ő érdekeit kiszolgáló olyan emberekre, akik a termeléshez szükséges technikai-természettudományi ismereteknek birtokában voltak. Ez volt az a — mondhatnám — kényszerítő ok, ami a fizikát behozta az iskolába. De már az első pillanattól sem volt kétséges a hanyatló kapitalizmus, az imeprializmus ideológusai előtt, hogy az anyag és energia megmaradását tudományos alapon igazoló fizika nem nagyon fogja alátámasztani a semmiből való teremtés meséjét. Már eleve látszott, hogy a nagy felfedezéseket erkölcsi értékükben is kidomborító tudomány nem fog dicsérő szavakat találni a tanulók előtt a Galilei-per, a Giordano Bruno máglyája fényében tündöklő egyház számára. S éppen ezért, mert a kapitalista társadalomban a természettudományok 66