Az Egri Pedagógiai Főiskola Évkönyve. 1956. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; Tom. 2)

III. Tanulmányok a természettudományok köréből - Dr. Lukács Dezső: Adatok a Bükk-hegység kétéltűinek és hüllőinek állatföldrajzához

Dr. LUKACS DEZSŐ főiskolai tanszékvezető docens : ADATOK A BÜKK-HEGYSÉG KÉTÉLTÜINEK ÉS HÜLLŐINEK ÁLLATFÖLDRAJZÁHOZ* (Közlemény az Egri Pedagógiai Főiskola Állattani Tanszékéről) A szakirodalom szerint a magyar gyík (Ablepharus kitaibeli kitaibel BIBRON & BORY) a Bükk-hegységnek, közelebbről ia Kis-Egednek egyik jellegzetes állata. Hazánkban id. ENTZ GÉZA először in.nen mutatta ki. Az 1950, 1951, és 1952. •években ennek az állatnak új termőhelyei váltak inmeretessé. A sárgahasú unka (

Bombina variegata varieg.ata L.) pedig ÜJHELIYI és VÁSÁRHELYI szerint nem fordul elő a Bükkhegységben. Ezek indítottak arra, hogy a Bükk-hegység kétéltűinek és hüllőinek elterjedésére vonatkozólag ellenőrző vizsgálatokat végezzek. A következőkben, számolok be az ökológiaiállatföldrajzi szempontból végzett vizsgálataim eredményeiről. A foltos szalamandra (Salamandra salamandra salamandra L.) előfordulási helyéül a szakirodalom a Bükk-hegységet külön is említi. VASÁRHELYI szerint mindenütt közönséges itt. Gyűjtéseim szerint meglehetősen gyakori, és álcái lerakása végett a vizeket április-júniusban keresi fel. A Bükk-hegység hideg vizeiben, a 11 — 15°-os forrásvizekben, sokszor találjuk álcáit. Ez arra mutat, hogy az állat inkább hidegkedvelő (psychorofil). Még viszonylag kellemetlen körülmények között is lerakja petéit, illetve álcáit. Erre példa az, hogy 1952. júniusában Miskolc-Tapolcán gyűjtött egyik nőstény a szállításra használt hőpalack csekély vizében is lerakta álcáit. Ez a tény egybevág KAMMERERNEK szalamandra-kísérleteivel. Már ő is megálapította, hogy a peték lerakásának akadálya miatt, későbbi időpontban az íálcák lerakása következett be. Tapasztalataim szerint a foltos szalamandra a Bükk-hegységben októberben tér

: téil ipihenőre, és március vége felé jön ismét elő. A tarajos gőte (Triturus eristatus eristatus LAURENTI), mégpedig a törzsalak elég gyakori a Bükk-hegységben. Tavaszszal az álló és lassú folyású, vizekben, nyáron és ősszel a szárazföldön tartózkodik. A pettyes gőtének (Tritturus vulgaris vulgaris L.) szintén a törzsalakja fordul elő a Bükk-hegységben. Életmódját és szo* Részben elhangzott a Magyar Biológiai Egyesület Debreceni Helyi Csoportja 10. szakgyűlésén 1953. évi szeptember hó 15-én. 622;