Az Egri Pedagógiai Főiskola Évkönyve. 1956. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; Tom. 2)

II. Tanulmányok a nyelv-, az irodalom- és történettudományok köréből - Hahn István: Egy városi felkelés a kései császárkor idején

szár jóakarata a dühöngő spekuláció megfékezése nélkül egymagában nem hozhatott sikert. 6

2 A 382 évi inség idején Philagrius comes Orientis a nép nagy helyeslése mellett — több árdrágítással és árurejtegetéssel vádolt péket megkorbácsoltatott és a barbár büntetésmód, miután Lib. is a , lelkükre beszélt", hatásosnak bizonyult. 6

4 A város megmenekült az éhínségtől. Egészen hasonló helyzetet ír le a Lib. a 384 évi ínséggel kapcsolatban. 0

5 A hatóságok Tisamenus consularis Syriaet még az Euphratesen túli területre is küldték gabonabevásárlás céljából — (Or. 30, 6) az ínséget mégis csak Icarius oomes Orientis drasztikus közbelépése oldotta meg. Egy éjszaka folyamán „minden bolt megtelt kenyérrel, úgy, hogy azt kirakták, az emberek pedig abbahagyták a vásárlásért való buzgólkodást, mivel (a kenyér) bősége mindenkit megnyugtatott afelől, hogy bármikor megy érte, kap is belőle" (Or. 29, 7). Ez a három kiragadott példa egy-egy, körülményei folytán jobban ismert, ínséges időszakkal kapcsolatban arra vall, hogy a spekuláció, árurejtegetés és halmozás az inség okai között nagy szerepet játszott. Ezt egy esetben — az általa oly rajongással tisztelt Julianus és az antiochiai curia összeütközéséről szólva — L. is kénytelen megvallani. A városhoz intézett korholó beszédében arról szól, hogy a decuriók bőség idején szomorkodnak, inség idején pedig örvendeznek. (Or. 16, 25.). Gallus árcsökkentő politikája mindenesetre nem egyéni tirannusi hajlamaiból folyt, ahogy ezt a polgári kutatók fel szokták tüntetni, hanem megfelel azoknak a módszereknek, amelyekkel a későrórnai állam a városok ellátását biztosítani törekedett. A felkelés Gallus és az antiochiai curia párharcából Honoratus közbelépése 'folytán a curia került ki győztesen. Ennek két következménnyel kellett járnia. Egyrészt növelte a gazdag kereskedők és birtokosok bátorságát a spekulációra, másrészt leleplezte a tömegek előtt azt a tényt, hogy az államhatalom döntőszavú tényezői végül is ia curiával azonosítják m'agukat. Az ínség fokozódásával ismételt tüntetésekre kerül sor. Legalább is Amm. két tüntetésről tud. Az első (XIV. 7, 5) alkalmával Gallus a tömeg előtt nyilvánosan Theophilust vádolta az éhínség fokozásával és csak valamivel később, „amikor a város ellátása mind nehezebbé vált" került sor a Theophilus halálával és Eubulos házának lerombolásával végződő nagy tüntetésre. Hogy ez utóbbi két esemény egyidejűleg történt. Amm. és L. egybehangzó állítása igazolja. Julianus azonban némileg másként tünteti fel a történteket. Ö Theophilus halálát éppen csak megemlítve, a mozgalmat, mint a városi szegénységnek :a gazdagok elleni megmozdulását mutatja be, s ezt a harcot nyomatékosan igazságosnak minősíti.

8

8 Hogy miért éppen Theophilus és Eubulos ellen irányult a nép haragja, teljes biztonsággal megállapítani nem lehet. Amm. 518;