Az Egri Pedagógiai Főiskola Évkönyve. 1956. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; Tom. 2)

II. Tanulmányok a nyelv-, az irodalom- és történettudományok köréből - Hahn István: Egy városi felkelés a kései császárkor idején

annyit mond, hogy, a caesar, ahelyett, hogy gabonabehozatalrol gondoskodott volna, Theophilust tette felelőssé az éhínségért —nyilván azon a címen, hogy mint consularis Syriae, ő lett volna köteles az ellátás biztosítására. Valóban több ízben tudunk a consularis Syriae ilyen tevékenységéről.

6

7 Az Eubulos elleni felháborodást pedig eléggé indokolja az, hogy, mint a letartóztatott Zénobios rokona, a curia itagja és mint rétor, nyilván fellépett a közvélemény által az éhínségért felelőssé tett curialisok védelmében. Ezzel eljutottunk a legbonyolultabb kérdéshez: a mozgalom osztályjellegének kérdéséhez. Elvi jelentőségű kérdés ez, melynek megválaszolásától függ nagymértékben ennek a megmozdulásnak értékelése. A kérdés ez: a város dolgozó lakossága vagy pedig az ingyenélő antik proletariátus volt- e .a hangadó a megmozdulásban. Forrásaink „plebs", „vulgus", „multitudo", „tíémos" kifejezései nem sokat mondanak. Más Összefüggésben Libanios és kortársai. Johannes Chrysostomos, Amm. azt szeretik hangsúlyozni, hogy a városi lakosság megmozdulásaiban csak az ingyenélő csőcselék, a cirkusz nézőközönsége vagy éppenséggel a megfizetett színházi és cirkuszi klakk vett részt." Ezek a megállapítások késztettek modern — köztük — szovjet kutatókat is

8

9 — a kései császárkori városi megmozdulásoknak kizárólag az ingyenélő proletariátusra való korlátozására s ez alapon e mozgalmak haladó ijellegének tagadására. A kérdést elvileg csak az egyes mozgalmakra vonatkozó forrásanyag elemzése és az így nyert eredmények általánosítása alapján oldhatjuk meg. A szóbanforgó izendülésre vonatkozólag két, részben ellentmondó adatunk van. L. egy későbbi, de nyilván az élénken emlékezetében maradt képen alapuló, megjegyzése szerint (Or. 19, 47—48) Theophilüs öt kovács kezéből ielte halálát akik őt kocsijából leráncigálva ölték meg". Ennek részben ellentmond Amm.^nak az a meglepő adata, (XV. 13, 2), hogy később Musonianus a Theophilüs megölését követő bírói eljárás során „a vagyontalanokat elítélte, noha bizonyos volt, hogy a tett elkövetésekor nem is voltak a városban; a gazdagok pedig, akik a szörnyű tett okozói (auctores diri facinoris) voltak, vagyonuk árán megmenekültek". Ez az állítás az előzmények után valósággal érthetetlennek tűnik. Pedig a szöveg egyértelmű. Amm. nem a tüntetés közvetett előidézését pl. az áruhiányt, hanem közvetlen kezdeményezését tulajdonítja a gazdagoknak. Az „auctores" kifejezés másként nem is értelmezhető. Közvetve megerősíti ezt az 519;