Az Egri Pedagógiai Főiskola Évkönyve. 1956. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; Tom. 2)

II. Tanulmányok a nyelv-, az irodalom- és történettudományok köréből - Hahn István: Egy városi felkelés a kései császárkor idején

A középbirtok térvesztése, s helyette a gazdaságilag labilis törpebirtok és az autarkiás gazdálkodásra berendezkedő nagybirtok térhódítása a város szempontjából ,a falu gazdasági emancipálódását, a városi iparcikkek elhelyezésének megnehezedését, más oldalról a városi piacra jutó árugabona mennyiségének csökkenését jelentette. A városi lakosság ellátásának megnehezedését a fentiek szerint kielégítően indokolja az árugabona csökkenő mennyisége

5

9 anélkül hogy a földek csökkenő terméshozamáról szóló vitatható értékű elmélethez kellene folyamodnunk. A viszonylag csekély árugabona-mennyiség következtében a rossz termés elsősorban itt érezteti hatását. A törpebirtokos — amennyiben egy Ínséges esztendő nem teszi tönkre — begubózik saját Ifogyasztására berendezettt birtokába, míg a nagybirtokos számára készletei lehetővé teszik a spekulációs célokból való felhalmozást. A város lakosságának ellátását tehát a legkisebb fennakadás, viszonylag csekély árukiesés is felboríthatja. Lib. azt írja, (Or. 27, 3), hogy a 382. évi Ínséget; egy híd beszakadása okozta, (Amm XIX. 10, 1) a 359. évi római éhinséget egy hajószállítmány elmaradásának tulajdonítja. A politikai érvényesülés, gazdasági erőkifejtés és ellátási lehetőségek terén, egyaránt nehézségekbe jutott városban az öszszeszűkült lehetőségek felhasználásáért egyre élesebb harc indul meg. Ez a felfokozott verseny idézi elő ia curián belüli személyi és klikk-harcokat, de ez hívja ki a városi tömegek ellenállását, osztályharcát is a curialis-arisztokráciával szemben. A fenti — szükségképpen vázlatos, adataiban elsősorban az antiochiai viszonyokat szeme előtt tartó ábrázolás arra szorítkozott, hogy a késő-császárkori város ellátási nehézségeit a városi és az agrár társadalomban végbement eltolódásokkal hozza szerves kapcsolatba. Gallus intézkedései az éhínség ellen Gallus a fenyegető inség hírére „olcsó árak kiszabását sürgette". (Amm. XIV, 7, 1). Amm. ezen az alapon hibáztatja is a caesart (mint később, hasionló helyzetben, hozzá hasonló gondolkodású öccsét, Julianust

6

0), hogy eltérően azoktól az uralkodóktól, akik élelem behozatalával akartak az Ínségen enyhíteni, nem hozatott gabonát a szomszédos provinciákból. Kétségtelen, hogy az élelemhiány ellen pusztán hatósági árcsökkentéssel, nem pedig árufelhozata'llal küzdeni — demagógikus, eleve kudarcra kárhoztatott módszer volt. A kérdés azonban bonyolultabbnak mutatkozik, ha — ismét csak Ant. életéből — néhány analógiára gondolunk. Ismeretes tény, hogy a 362 évi inség idején Julianus nagymennyiségű gabonát hozatott fel Egyiptomból és a szomszédos területekről is, de az árubőség megteremtése ellenére is a csá517;