Az Egri Pedagógiai Főiskola Évkönyve. 1956. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; Tom. 2)

II. Tanulmányok a nyelv-, az irodalom- és történettudományok köréből - Hahn István: Egy városi felkelés a kései császárkor idején

Antiochiában, 354-ben zendülés tört ki, amelynek folyamán a felindult nép megölte Theophilus consularis Syriae-t, egy gazdag .antiochiai polgárnak, Eubulosnak házát pedig felgyújtották. Ez a, sem méreteiben sem közvetlen kihatásaiban nem nagy jelentőségű esemény csak futólagos említést nyert a kései császárkor történetével foglalkozó összefoglaló müvekben \ és monografikus feldolgozásra sem méltatták.

2 Pedig van, nem .s egy, olyan körülmény, amely ilyenféle feldolgozást indokolttá tesz. Az egyik: az esemény történelmi dokumentáltsága. Három későantik szerzőnél olvashatunk róla. Az egyik Libanios, (a továbbiakban: L), aki éppen a 'felkelést megelőző zavaros időben költözött Konstantinápolyból Antiochiába iskolaalapítás célból, az események szemtanúja volt és önéletrajzában (Or. 1, 95—101), későbbi beszédeiben (Or. 19, 47—48; 46,30) és levelezésében, (Ep. 391, 9—10) többször említést tesz róla. A másik a szintén antiochiai születésű Ammianus Marcellinus, aki 353-ban és 354-ben — valószínűleg csak a felkelést' közvetlenül megelőző időszakban — Ursicinus kíséretében szülővárosában >iárt.

3 Azok a szűkszavú tények tehát, amelyeket nagy történelmi művében erre vonatkozó-lag közöl, csaknem a szemtanú vallomásának erejével bírnak. Harmadik forrásunk Julianus császár, aki 363-ban, a 354. évi felkeléshez nagyon is hasonló körülmények között

1- írt,a meg a város előkelőit és lakosságát kíméletlen gúnnyal támadó' Misopogonját, s ebben említést tet'Ü az alig tíz évvel azelőtti véres eseményekről is (Misop. 370. CD). Ha: tehát forrásaink szűkszavúak is. dte feltétlenül az első kézből valók: adataik lehetnek célzatosan ki válogatottak vagy csoportosítottak, lehet, hogy egyes tényeket elhallgatnak vagy elferdítenek, die még ,az egves, árnyalatszerü részleteknek adatszerű hitelességében sem kell kételkednünk. Fontosabb azonban egy másik körülmény. A 354. évi ant.-i megmozdulás nem elszigetelt, hanem tipikusnak, szimptomatikusnak tekinthető jelenség. Egyrészt ez az első, nagyobb arányú ant.-i népi megmozdulás, amelyet 359,

5 362,

6 371,

7 382,

8 384,

8 385,

1

0 387 1

1 években hasonló jellegű, kisebb-nagyobb zendülések egész sora követ.

1

2 Másrészt beleilleszkedik ama városi megmozdulások egész sorába, amelyek éppen ezekben az éveka római birodalom egész területén kirobbantak. Hogy ezek közül csak néhányat említsünk: Rómában 353,

1

3 355,

1

4 359,

15 365,

l

ß 366,

1

7 367 1

8 években, Konstantinápolyban 342,

1

8 362/363 20 években, Edessában 350-es években

2

1 (Constantius császársága alatt), Tyrusban,

2

2 Alexandriában pedig csaknem állán511;