Az Egri Pedagógiai Főiskola Évkönyve. 1956. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; Tom. 2)

II. Tanulmányok a nyelv-, az irodalom- és történettudományok köréből - Hahn István: Egy városi felkelés a kései császárkor idején

HAHN ISTVÁN főiskolai doceiiä : EGY VÁROSI FELKELÉS A KÉSEI CSÁSZÁRKOR IDEJÉN Marxista történetszemléletünk egyik alapvető tézise, hogy az egymást felváltó társadaimi formák váltakozása forradalmi •úton megy végbe. „Amikor az új termelőerők már megértek, a meglévő termelési viszonyok és hordozóik — az uralkodó' osztályok — azzá a ^leküzdhetetlen akadállyá' válnak, melyet csak az új osztályok tudatos tevékenysége, ezeknek az osztályoknak erőszakos cselekvése, a forradalom seperhet el az útból" (Sztálin: A leninizmus kérdései, Szikra 1951, 698. 1.). Bármennyire világosan látjuk is a rabszolgatartó társadalom sajátos helyét az osztálytársadalmak között, és bármily tisztán ismerjük is a külső erőszak szerepét a római rabszolgatartó társadalom bukásában, mégis kétségtelen — és éppen a legújabb szovjet kutatások alapján, — hogy a római rabszolgatartó társadalom válságában és bukásában is a rabszolgatartó rendszert bomlasztó, aláaknázó belső forradalmi erőknek volt döntő szerepük. Ezeket a belső forradalmi erőket az ismert sztálini útmutatás a rabszolgák megmozdulásaiban láttatta meg. Az utóbbi évek elmélyült kutatásai és elvi általánosításra törekvő megfogalmazásai a „forradalmi erők

4' fogalmát a késő ókorra vonatkozólag szélesebben igyekeztek meghatározni. Belevonták ja colonusokat, szabadparasztokat is. Mindedtílig azonban rendszeresen, elmélyült formában fel sem vetődött az a kérdés, mi volt ebben válságban a városi lakosság szerepe. Ez a kérdés maga — tekintettel a késői antik város problémájának sokrétűségére — egyszerű megformulázással sem az egyik, sem a másik irányban nem dönthető el. Ez a rövid dolgozat, amelynek célja egy eddig a szakirodalomban fel nem dolgozott felkelésnek (—a 354. évi antiochiai városi megmozdulásnak —) elemzését megadni, s ebből bizonyos, (ha csak ideiglenesnek is tekinthető) következtetéseket levonni, szintén nem tarthat számot a kérdés megoldására. De meggyőződésem, hogy ebben, a szakirodalom által csak megpendített, de egész terjedelmében fel sem vetett, semhogy megoldott kérdésben is csak az egyes részletadatok összegezése alapján lehet majd határozott véleményt tómípndani. i i ífc $ $ 510