Az Egri Pedagógiai Főiskola Évkönyve. 1956. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; Tom. 2)

II. Tanulmányok a nyelv-, az irodalom- és történettudományok köréből - Szántó Imre: Adalékok a magyarországi mezőgazdaság fejlődéséhez a napóleoni háborúk korában

SZANTO IMRE tanszékvezető főiskolai tanár : ADALÉKOK A MAGYARORSZÁGI MEZŐGAZDASÁG FEJLŐDÉSÉHEZ A NAPÓLEONI HÁBORÚK KORÁBAN A magyar nemesség a francia forradalomtól való félelmében a 18. század végén a császári sas szárnya alá menekült. A feudális magyar rendek és a gyarmattartó Habsburg abszolutizmus ellenforradalmi szövetségre léptek egymással a polgári-nemzeti fejlődés megakadályozására. De a francia forradalomtól való félelem egymagában nem tenné érthetővé számunkra a magyar rendeknek ezt a hűségét a dinasztiához. Ehhez a reakciós, ellenforradalmi összefogáshoz a francia forradalom elleni intervenciókkal, majd a naipóleoni háborúkkal kapcsolatos konjunktúra nyújtott közvetlen gazdasági alátámasztást. Az egyre jobban iparosodó osztrák örökös tartományok fogyasztása, másfelől a háborúk minden eddiginél nagyobb gazdasági konjunktúrát teremtettek, s a gabonának hatalmas kereslete adott újabb „közvetlen lökést" az árutermelés kiszélesítéséhez. „Amidőn sok mezőgazda szerencsés speculatióit az utolsó években a hirtelen meggazdagodás sikere koronázta, — az emberekben feltámadt a vágy, hogy földmívelők legyenek és a mezőgazdaság istennőjének áldozzanak". 1 A gabona/, de a többi mezőgazdasági cikkek ára is ugrásszerűen emelkedett. „A kereskedésnek az utolsó török háborútól fogva a mostan múlt francia háború alatt nevekedése azt szülte, hogy mindenféle jószágok s portékáknak hordása, vitele mozgásba jöjjön" — írja Vedres István. 2 Míg 1800-ban egy pozsonyi mérő búza ára 40 garas volt, addig 1810-re 176* 1811 — 12-re 400 — 500 garast ért el. 3 Legnagyobb kivitelünk gabonából, szarvasmarhából és gyapjúból volt. A magyar birtokosok legtartósabb bevételi forrása a „vellus aureum" (aranygyapjú), még azután is, hogy a gabonakonjunktúra az 1815-ös években megszűnt. Gyapjúkivitelünk főleg az osztrák örökös tartományokba, Csehországba és Morvaországba irányult. A morva származású Novotny, a Veszprém megyei lepsényi gazdaság bérlője, a gyapjú mázsáját 1802-ben szerződés mellett 110—115 forintért adta el egy Braun nevű posztógyárosnak, gróf Eszterházy Károly pedig 1806-ban 250 forintért egy bécsi' kereskedőnek. 4 Ugyanebben az évben gróf Hunyadi, az ürményi gazdaság (Nyitra megye) birtokosa az első osztályú gyapjút 280 492;