Az Egri Pedagógiai Főiskola Évkönyve. 1956. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; Tom. 2)

II. Tanulmányok a nyelv-, az irodalom- és történettudományok köréből - Szántó Imre: Adalékok a magyarországi mezőgazdaság fejlődéséhez a napóleoni háborúk korában

forintért adta el Offermann brünni gyárosnak. Csak 1801 nov. 1. —1802 okt. végéig 124.814 mázsa gyapjút, 536.340 birkát és 170.068 db bárányt vittünk ki, 1827-ben pedig már 170.068 mázsa gyapjút. 5 A mezőgazdasági konjunktúra nyomán az osztrák örökös tartományokban és Magyarországon valóságos gazdálkodási láz kapott lábra, és utat tört magának a belterjes — intenzív vagy pallérozott — gazdálkodás a nagybirtokon. A belterjes gazdálkodás előfeltételei közé sorolhatjuk a jó talajon, a kedvező értékesítési lehetőségeken és a magas terményárakon kívül a viszonylag sűrű népességet, az elegendő munkaerőt, főként pedig a könnyű közlekedést. A 18. szárzad folyamán Magyarország lakossága erősen megszaporodott Hazánk 1805. évi lakossága már megközelítette a 8 milliót. Egy négyzetmérföldre ekkor már 1822 lelket számíthatunk. Az ország nyugati részein természetesen még sűrűbb volt a lakosság. 6 A mezőgazdasági konjunktúra a piacra való termelés, egyre fokozottabb kiszélesítésére ösztönözte a birtokos rétegeket, elsősorban az örökös tartományok piachelyeihez legközelebb eső dunántúli és kisalföldi nagybirtokosokat. A mezőgazdaság állandó piacának növekedése az Alföldön nem volt együtemű az ország nyugati részeihez viszonyítva. Terményfeleslegek előállításának csak azokon az előnyös fekvésű birtokokon volt értelme, amelyek piacra tudták vinni azt. „Hasztalanul javasoltatik az úgynevezett pallérozott mezei gazdaság az Alföldön, — írja Vedres 1805-ben, — míg az itt való termesztvényeknek kelete nem lészen; héjjába dicsérik az istállóban való hizlalást, a legelők felosztását, a hizlaló füvek és vetemények termesztését sat., méglen itt elég szántatlan, kaszálatlan s műveletlen földek maradnak, még a vermekbe megdohosodik s kicsírázik, a hambárokban megzsizsikesedik a gabona . . j, még a megtett mezei munka bőven meg nem fizettetik a termesztvényeknek mindenkori jó kelete által". 7 így az Alföld tágas pusztáin elsősorban a magyarországi allodizáció jellegzetes állattenyésztő szakaszával találkozunk. A kedvező gazdasági viszonyok az ország nyugati részein a föld magasabb forgalmi árában is érvényesültek. A Fehér megyében fekvő ercsi uradalom 1736 — 37 — 38-as számadásainak tanúsága szerint a bessnvői puszta árendája 1736 — 37 — 38-ban évenként 50 forint, a szentpéteri pusztáé ugyanekkor 40 forint volt. E két puszta kiterjedése 5 — 6.000 hold között lehetett, ami annyit jelent, hogy egy hold évi árendája csak mintegy egy egész nyolctized dénárra tehető. Az említett számadásokból az is kitűnik, hogy a búzának köble ( = 2 pm.) 1736-ban 77 és fél dénár* 1737-ben 2 forint, 1738-ban 1 forint 55 dénár; három évi középszámítás szerint tehát 1 forint 44 dénárt tett ki. Ha a föld egy 493;