Az Egri Pedagógiai Főiskola Évkönyve. 1956. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; Tom. 2)

II. Tanulmányok a nyelv-, az irodalom- és történettudományok köréből - Szántó Imre: Zöld Marci (Betyárvilág Heves és Külső-Szolnok megyében a 19. század első évtizedeiben)

ton és felkísérték Pestre. Itt huszonötöt kapott, de egy hét múlva újra kereket oldott a kegyetlen büntetés miatt. A Cserháton öszszetalálkozott egy Pista nevű szökött katonával, aki újra a Mátrába csalta Majorost. A gyöngyösi hajdúk ismét efogták. Ezután Majorost Egerbe vitték, s amikor öt heti fogság után harmadszor is felkísérték, Adácson megint elszökött. Éjtszakai bolyongása közben hevesi földön lopott egy fekete lovat, a hevesi kondásoktól ,,vendéghajat" szerzett s átment a kócsi pusztára. ,,Minden tanyán jó szívvel láttak" — vallotta. Itt csatlakozott hozzá az ároktői születésű Hodos István ,,desertor" (katonaszökevény), majd később a tiszapolgári származású, 37 esztendős "desertor", Répási Mihály. Répási Mihályt szintén a kemény katonasors kergette a betyárkodásba. „Másodszor vagyok katona, — vallotta, — egyszer obsittal szabadultam, de rosszul viselvén magamat, a lopásért és egyéb gyanúért is Egerből a Ns. Káptalan tömlöcéből adattam katonának, és újból Túl a Dunáról, most Szent Mihály nap után egy héttel szöktem el a marsból". A harmadik cimbora, az erdőtelki születésű 16 esztendős Vizkeleti Ádám

A így vallott: ,,A falunkért katonának adatván, midőn vittek volna Hatvanba, el szöktem, a katona ruhát a Tiszába hántam, s Akolhátnál magam egy csónakra akadván, a Tiszán átjöttem". Tomajon báró Orczy tanyáján akadt aztán össze Hodossal és Majoros Pistával. Majoros Pista bandáját tehát elsősorban a napóleoni háborúk idején egyre gyakoribb katonafogdosás és a kemény katonaélet elől menekülő ,,desertor"-okból rekrutálta össze. Tevékenységük igen erősen úr-ellenes színezetű. A jobbágyságot, illetőleg az elszegényedett zsellérséget képviselték, mint népi bosszúállók az urak ellen, mert ,,a sok szegénységet ilyen nagyon ostromolják, sanyargatják", gyermekeiket pedig katonának adják. Majoros betyárvezér felgyújtással fenyegette meg a ,,Kótsi pusztán és Füreden bíró minden Urakat, különösen ígérte a halált és tüzet tulajdon kezével írott és el esmért levelében Nánásy András Ürnak.... tűzzel fenyegette a Füredi Nótáriust is s azon írását bé is hányta maga étzaka a Nótárius udvarára". A nótárius udvarára behajított írás — Majoros helyesírásával — így hangzik: ,,Eben Urak mi Hasznotok Hogy Engem is Sanyargatok a Teremtő jó Istenem fizesse meg Ezt tinéktek Ugyan Urak és ti Bírák Hogy gondolkoztok Élletetekről Hogy Eszt a sok Szegénységet Ilyen nagyon ostromoljátok Gyermekeit katonának Magokat meg minden Félleképen sanyargatyátok az Ur Isten vesen ki még az Halló Földetekből is... te nótárius.... se pokol sem Meny ország be ne vegyen tégedet.... a veres kakas keresztül száll az Házadon...." 2

9 483;