Az Egri Pedagógiai Főiskola Évkönyve. 1956. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; Tom. 2)

II. Tanulmányok a nyelv-, az irodalom- és történettudományok köréből - Szántó Imre: Zöld Marci (Betyárvilág Heves és Külső-Szolnok megyében a 19. század első évtizedeiben)

den száztizenharmadik ember koldus volt a 18. századvégi Magyarországon. 1

8 A törvényhatóságok a saját kebelükön belül tettek lépéseket a szegényekről való „gondoskodás" irányában, s ezzel hivatalosan is elismerték a pauperizmust. Heves és Külső-Szolnok megye 1817 körül szabályozta rendeletileg a szegényügyet. A szabályzat szerint tilos a koldusoknak egyik helyről a másikba csavarogni, tilos a csavargóknak a kocsmákban szállást adni. Még arra a mészárosra is szigorú büntetést róttak, aki az útlevél, paszszus nélküli csavargóknak ételt, italt adott. Az idegen koldusok részére eltiltották, hogy vásárokon, egyházi ünnepeken nyomorék tagjaik mutogatásával ébresszenek szánalmat maguk iránt. A cigányoknak a szolgabíró engedelme nélkül nem volt szabad helyüket változtatni. 1

8 A feudális uralkodóosztály melegen szorgalmazta, hogy „....minden megyében és nagyobb városokban dologházak létesíttessenek. mellyekben egyrészről csavargó és gyanús személyek kényszerített munkára fordítathassanak, más részről pedig abban dologra és keresetre szert tehessenek mindazok, kik önvétkök nélkül akár cseléd-, akár napszámosképpen kereseti alkalomtól elestek". 1

9 A börtönügy „javítása" érdekében történő mozgalom 1838 körül országszerte megindult. Egerben is felépítették a „tömlöczhelysiégeket" „rab-dologházzal" kapcsolatosan. 2

0 A magyar feudális uralkodóosztály munkaházakkal, statáriummal, akasztófákkal akart gondoskodni a nép „erkölcsi jobbulásáról", de ez sem segített a „romlottság" megfékezésében. „Nékünk a munkaházakon kívül — írja a kortárs — még olly rabgyarmatokra is volna szükségünk, melyekbe a romlott emberek örökre deportáltatnak". 2

1 A seb tüneti kezelése helyett magát a betyárkodás, a pauperizmus kórokozóját és melegágyát, a korhadt, mélyreható válsággal küzdő feudalizmust kellett volna elseperni a termelőerők fejlődésének útjából. Helyesen mutatott rá a. teendőkre egy 1815ben hazánkban járt angol orvos, felháborodva a magyar földesurak és megyék középkort lehelő börtönein: „....És milyen öntudatlanul csukva lehet a magyar nemesnek szeme a nép óriási tömegének sok, fontos létfeltétele előtt! Pedig azon néptömeg révén bizonyos rendszerváltozás árán az ország fokozottabb közbiztonságra és jólétre, a földesúr pedig hatalmának és vagyonának páratlan növekedésére számíthatna"

1. 2

2 Az úri Magyarország véres rendszabályokat hozott a csavargók, rablók, betyárok ellen. Mivel a vármegyéknek nem sikerült „a gonosztévőknek annyira már elfajult minden emberségből kivetkezett erkölcstelenség6k"-et sem hosszas és sanyarú tömlöcö31 Az Egri Pedagógiai Főiskola Evkönyve 481