Az Egri Pedagógiai Főiskola Évkönyve. 1956. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; Tom. 2)

I. Tanulmányok az oktatás és nevelés kérdéseiről - Dr. Bakos József: Nyelv és iskola. (Fejezetek a magyar nyelvtantanítás történetéből. 1849—1900)

iantánitas módsz

:eréveí;

;Vagy olyanok, akik égészen hibás módszerekét követnek: Bal lag i Mór egyik írásában be i3 mutat egy hibás eljárást: „Hazai tanügyünk mai állapotában áz a materia peccans, hogy középiskoláinkban a tanárok egyetemi előadásokat tartanak, aminek azután az a következése, hogy az egyetemen viszont a tanárok kénytelenek elemi dolgokkal bíbelődni, hogy magokat, jobbára éretlen hallgatóikkal megértethessék." ®

6 Sokan hiányolták azt is, hogy a tanítóképzőkbén és az egyetemeken kevés útbaigazítást kapnak a jövendő pedagógusok tantárgyuk módszeres tanítására. De vannak adataink a helyes kezdeményezésekre is. A sárospataki áll. tanítóképezde Értesítőjében ezt olvassuk: „Útmutatás adatott általában az anyanyelv minként' tanítására, hogy a száraz nyelvszabályok betaníttatása árán ne váljék lélekölő foglalkozássá, hanem helyes tankezelés mellett a tanító kezében szellemképző eszköz legyen, s alkalmas legyen az összes lelki, főként, pedig gondolkodó s értelmi képességek fejlesztésére." 8

7 A tanítóképzőkben adott módszeres út baigazítás azonban egyrészt nem volt teljes, másrészt megfelelő szaktanár sem állt rendelkezésre, s nem utolsó sorban a tanííóképezdékbe került tanulók sem voltak mindenben alkalmasak az elmélyültebb munkára. Egyik kortárs azt panaszolja, hogy a tanítóképezdékben felvételre jelentkező „15—18 év közti ifjak botrányos módon járatlanok a helyesírásban, értelmesen olvasni nem tudnak, a mondattagokat s beszédrészeket megkülönböztetni nem képesek."

8

8 Egy másik kortárs tanúsága szerint azzal szokták vádolni a magyarhoni tanítóképezdéket — s megjegyzi, hogy nem alaptalanul, — hogy: „ezen intézetek csakis gépileg idomított, de úgy társas műveltség, mint életismeret, s kivált magasabb tudományos képzettséget nélkülöző egyéneket szolgáltatnak a közéletnek." 8

9 Mivel az iskolába kerülő pedagógusok között többen gyenge elképzettséggel kezdték meg gyakorlati munkájukat, méltányos volt az a követelmény is, hogy a magyar nyelvtankönyvek szerkesztői, írói törődjenek többet nyelvtankönyveink módszeres felépítésével, és adjanak minél több módszertani vonatkozást is a gyakorlati pedagógusok segítségére. Sajnos, a nyelvtankönyvek ebben a tekintetben nem elégítették ki a pedagógusok jogos igényeit. Sem a szemléltetésre, sem a helyes nyelvtani elemzésre nem adtak elegendő példát: De az már komoly, haladás, hogy a nyelvtankönyvek szerzői közül néhányan külön is felhívták a pedagógusok figyelmét a nyelvtani elemzés fontosságára. így tett pl. Zárai Ödön is nyelvtanában. Röviden le is írja a nyelvtani elemzés lényegét és célját: „Elemzésnek neveztetik azon eljárás, amelynél- fogva a mondatokat részeikre, elemeikre fölbontva a 39