Az Egri Pedagógiai Főiskola Évkönyve. 1956. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; Tom. 2)

I. Tanulmányok az oktatás és nevelés kérdéseiről - Dr. Bakos József: Nyelv és iskola. (Fejezetek a magyar nyelvtantanítás történetéből. 1849—1900)

nyelvtani szabályokat gyakorlatilag alkalmazzuk. Ez szolgálja a gyermek kezébe azon kulcsot, melynek segítségével könnyű szerrel juthat a nyelvtani száraz szabályismeret tárházába. Egy mondat helyes elemzése eléggé tanúskodik arról, hogy miként sajátítá el a gyermek a szükséges nyelvtani ismeretet. Ez tehát az iskolában a nyelvoktatás legmegbízhatóbb barométere, mely­ben annak gyakorlati értéke a jelző higany." 9 0 Sajnos, a kora­beli szakirodalomban éppen a helyes nyelvtani elemzésre vonat­kozólag kaptak tanáraink a legkevesebb konkrét útbaigazítást. Ritkán jelent meg olyan gyakorlati jellegű tanulmány, mint pl. Révy Ferenc: „A magyar nyelv és irodalom a budapesti állami felsőbb leányiskolában" című értekezése. 9 1 A gyakorlati rrtunka számára adott segítséget benne. Helyesen állapította meg, hogy a helyes nyelvtantanítás a gondolkodni tanítás egyik legfonto­sabb eszköze. Különösen fontos munka az elemzés. Ez valóság­gal „logikai torna", s a helyes irányú gondolkodásra nevelés fontos eszköze. Részletesen tájékoztatta pedagógus társait saját gyakorlatáról. Munkájában két irányú volt a nyelvtani elemzés: mondat : és szóelemzés. Mondatelemzésének menete: a) Egysze­rű — összetett mondat, b) Összetett mondat: fő- és mellékmon­dat, c) A mondatrészek elemzése. Allítmánnyal kezdjük az elem­zést, „mert azt mindig bizonyosabban eltalálja a leggyengébb tanuló is, s erre is tekintettel kell lennünk." Az alany megtalá­lása a következő lépés. Majd kimondjuk és aláhúzatjuk az alanyt és állítmányt, s rámutatunk, hogy ezek a főrészek. Majd keres­sük a mellékes részeket: a jelzőt, a kiegészítőt (tárgyas kiegé­szítőt) s a különféle határozókat. Ezek a bővítő részek. Ezután térünk rá a beszédrészek (szófajok) elemzésére. Jó észtorna a szó elemeinek kielemzése is. E szót: becsületességgel így ele­mezzük: elhagyjuk az utolsó elemet -gel, marad: becsületesség. Most nézzük, hogy a szó alapjelentése változott-e. Nem, tehát ezen elem rag. Elvesszük a második elemet: -ség, marad: becsü­letes. E szó melléknév, de ha az elvett *ség elemet hozzátesszük, akkor főnév. Mi tette főnévvé? A -ség elem. Tehát a -ség főnév­képző. Elhagyjuk a következő -5 elemet. Marad: becsület, főnév, -es elemmel melléknév volt, tehát -es melléknévképző. Követke­zik az ^et elem elválasztása. Marad: becsül. Ez ige, de hozzá­függesztvén az -et elemet, főnév lesz: az -et elem, főnévképző. Elmarad az -ul, s marad: a becs, s az ott maradt rész már to vább nem elemezhető: tőszó. Gyakorló pedagógusaink sajnos éppen az ilyen természetű munkákkal maradtak adósak. Az 1851—1880 közötti esztendők­ben az értesítők hasábjain megjelent nyelvészeti vonatkozású és a nyelvtantanítással kapcsalatos dolgozatokat számontartó bib­liográfiákban kevés olyan írást találtam, amely a nyelvtantaní­40

Next

/
Thumbnails
Contents