Az Egri Pedagógiai Főiskola Évkönyve. 1956. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; Tom. 2)

II. Tanulmányok a nyelv-, az irodalom- és történettudományok köréből - Dr. Bihari József: Fejezetek az egri szerbek és görögök történetéből

Az a tény, hogy Eger városa a püspök közvetlen birtokát képezte, a város elöljárósága pedig a ipüspök végrehajtó közege volt, érthetővé teszi azt, hogy az Egerben található csaknem valamennyi görög üzlethelyiség, amelyeket egyébként maguk a görögök építettek fel többnyire saját költségükön, a magistratus tulajdona volt, és mint már említettük, a helyiségeket a görögök csak bérelték és évi bért fizettek azokért hosszú évtizedek óta. Mármost nyilvánvaló, hogy az üzlethelyiségek megvonása egyszerre kihúzta volna lábuk alól a talajt és a szóbanforgó könyv szerint a püspök most erre az útra lépett. A magistrátus 1767-ben hirtelen felmondta a török állampolgársággal rendelkező összes egri görög kereskedő üzlethelyiségét és ugyanakkor meghagyta nekik, hogy 3 hónapon belül adják azokat át. Ez a sors érte Nikola Ádám kereskedőcégét is, amely a leggazdagabb és legvirágzóbb volt egész Egerben. A magistrátus 1767. VI. 8-i rendelete értelmében három hónapon belül nekik is el kellett hagyniuk üzletüket és raktárhelyiségüket

f amelyet több mint 50 év óta béreltek. El lehet képzelni Nikoláék zavarát, mikor megkapták a város utasítását. Ilyen rövid idő alatt szinte lehetetlen volt likvidálni egy olyan hatalmas áruraktárt, amelyből vásárok idején 2 — 3 szekér is szállította az árut, az pedig előrelátható volt, hogy a magistrátus nem fog sietni valamely új helyiség kiutalásával. A cég szorult helyzetében Mária Teréziához fordult segítségért és arra kérte, intézkedjék, hogy továbbra is megmaradhassanak az üzlethelyiségben. Indokul azt hozták fel, hogy a béreket mindig rendesen fizették, semmi bűnük nincs, áz államnak hű alattvalói, hosszú évek óta fizetik az adót és vannak még más érdemeik is. Esetleg ugyanolyan bér ellenében máshol is elfogadnának más-más üzlethelyiséget. 1767 szept. 17-én Bécs utasította a megyét, hogy további intézkedésig minden maradjon a régiben (re interea integre servata). És így veszi szerzőnk szerint kezdetét az a húza-vona, a klérus ipokoli mesterkedése, amelynek kimenetele a helyzet ismeretében egy pillanatig sem lehetett kétes. A püspök, aki a vármegye örökös főispánja, Eger első födesura, ügy csavarja maga körül az egész várost, ahogy csak akarja. A királyi rendeleteket először ő kapja kézhez, és ha azok nem kedvesek neki, végrehajtásukat addig húzza-halogatja, amíg neki tetszik. A magistrátus mindenben a püspöknek engedelmeskedett, a magistrátus csak aláírta azt, amit a püspök akart és már előre megfogalmazott. Ezek után érthető, hogy az a beadvány, amelyet a város magistrátusa 1767. november 16-án terjesztett fel a püspökhöz Bécs letiltó végzésére vonatkozóan, a következőképpen érvel: 436;