Az Egri Pedagógiai Főiskola Évkönyve. 1956. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; Tom. 2)

II. Tanulmányok a nyelv-, az irodalom- és történettudományok köréből - Dr. Bihari József: Fejezetek az egri szerbek és görögök történetéből

A XVIII. század eleje óta tekintélyes számú görögkeleti vallású török alattvaló telepedett le Egerben kereskedelmi tevékenység folytatása végett, ahol a teljhatalmat a püspök gyakorolta. A város magistrátusának egy 1732-ből származó okirata 95 bizonyítja, hogy a görögök kereskedelmi tevékenysége a város lakóira nézve hasznos volt és hogy Egerben való megtartásuk nemcsak előnyös, hanem szükséges is. Tanúsítják, hogy mindenkor kivették részüket a közteher viseléséből, már több mint 20 éve Egerben vannak és sok honfitársuk már a polgárjogot is elnyerte itt. A görög kereskedők hatalmas összegeket fordítottak a közjóra és elköltözésük roppant veszteség volna a városra nézve, mert azt az adóterhet, amelyet eddig ők viseltek, elköltözésük esetén az amúgyis nagyon szegény köznépnek kellene viselni és ez teljes anyagi romlásukat idézné elő. Kár volna értük már csak azért is, mert ők sokkal olcsóbban adják áruikat, mint a többi egri kereskedő. Ezenkívül azáltal, hogy gyakran látogatják a különböző vásárokat, mind az egri, mind a környékbeli fuvarosoknak nagy hasznot hajtanak, így az utóbbiak tudnak megfeíeően adózni és magukról gondoskodni, amire különben nem lennének képesek, A görög kereskedők kereskedelmi jogait az osztrák udvar és a török porta között megkötött 1739-i békeszerződés 11. pontja biztosította. És bár egy 1741-ben kiadott királyi rendelet csak török árukkal való kereskedésre akarta korlátozni jogaikat, ezt a rendeletet — és különösen Egerben — sohasem alkalmazták a gyakorlatban, hanem ellenkezőleg: nyugodtan kereskedhettek nagyban és kicsinyben, főleg német árukkal. Rác testvéreikkel joguk volt ahhoz, hogy mind Egerben, mind annak határán földet vegyenek, vallásukat szabadon gyakorolhatták, saját templomuk, papjuk, érsekük és püspökük volt. Ez a vallásszabadság azonban már régóta szemet szúrt az egriek buzgó püspökének, gróf Eszterházy Károlynak, ö már sokat törte a fejét azon, hogy miként korlátozhatná a nem egyesült görögök jogait, hogy miként nyomhatná el és kényszeríttetné őket a római katolikus egyházba, vagy pedig ha ez nem sikerülne, hogyan szabadulhatna meg tőlük a város. Ezért a püspök közvetlen utasítására Eger elöljárósága kénytelen volt megtiltani a rácoknak, hogy ingatlanokat vásárolhassanak és mikor a görögök az ebből keletkezett ügyben szolidaritást vállaltak a rácokkal, mikor a püspök minden fáradozása ellenére sem akartak elszakadni tőlük, akkor a püspök gyűlöletének teljes súlya rájuk (a görögökre) nehezedett és még jobban gyűlölni kezdte őket. Megakadályozta, hogy kijavíthassák templomukat, hogy továbbra is Kievből szerezzék be énekeskönyveiket. De a püspök ez intézkedései ellenére sem ért célt és ezért 1767-től kezdve más eszközökhöz folyamodik. 435;