Az Egri Pedagógiai Főiskola Évkönyve. 1956. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; Tom. 2)

II. Tanulmányok a nyelv-, az irodalom- és történettudományok köréből - Dr. Bihari József: Fejezetek az egri szerbek és görögök történetéből

Bécsnek a magyarokkal szemben tanúsított gyarmati vámpolitikája mellett tehát, amely szintén a görög kereskedők malmára hajtotta a vizet, az egri kereskedők nap mint nap tapasztalhatták azokat a hátrányokat, amelyeket számukra itt a szerb és görög kereskedők térhódítása jelentett. Ezek ugyanis a számukra engedélyezett török árukon kívül később elkezdik a belföldi, sőt helyi iparcikkek árusítását is Egerben. Ezért — mint a későbbiekből kiderül — Eger iparosai számtalan panaszt emelnek ellenük. A város, tekintettel arra, hogy a kormány a már említett külpolitikai okok miatt egyelőre nem tudta visszaszorítani a görög kereskedőket, hoz is különböző intézkedéseket ellenük, így pl. tilos nekik a helyi iparosok munkáinak a felvásárlása, nem vehetnek házat, sátraikat a piacon csak a hátsóbb sorokban állíthatták fel, stb. Ezeknek az intézkedéseknek valójában azonban csak akkor lett foganatjuk, amikor — újabb külpolitikai változások következtében — a XVIII. század hetvenes éveiben közbe nem lépett s meg nem akadályozta a kormány, hogy Magyarország „második Makedóniává" változzék. Most már egymásután jelennek meg a kormány rendeletei a görög kereskedőkre vonatkozólag, melyek közül legfontosabb egy 1769-i rendelet, amely szerint a görögöknél lévő tiltott árukat el kellett kobozni. Egerben azonban már 1768-ban bezáratta a magisztrátus néhány görög kereskedő boltját és átvizsgáltatta a bennük lévő árukat. Ez intézkedés során számos túlkapásról tanúskodnak a levéltári iratok. Ezek közül kiemelkedik Nikola Ádám és Társai ügye, amelyről később külön fejezetben lesz szó. A görög kereskedők helyzetét még komplikálta az is, hogy azok folytonos vándorlásban voltak Magyarország és Törökország között, nagy részük még a hűségesküt sem tette le, honossságuk bizonytalan volt és mivel sok pénzzel rendelkeztek, az a veszély állott fenn, hogy esetleges török-magyar háború kirobbanása esetén ők, mint török álampolgárok, magyar szempontból károsan befolyásolhatnák az események alakulását. 8

3 A helyzet tisztázása végett 1752-ben a helytartótanács rendeletet bocsátott ki, hogy a görög és szerb kereskedőktől mindenütt hűségeskü veendő ki és akik ezt nem akarják letenni, azokat 6 hónap elteltével az országból ki kell utasítani. Az esküforma így hangzott: „Én, aki eddig a törökországi porta jobbágya voltam, mivel most már a magyar király igaz hívű jobbágya kívánok lenni, kötelezem magam, feleségem és utódaimat arra, hogy Törökországgal mindennemű kapcsolatot megszakítok, megszakítom még az ottani ismerősökkel vagy barátokkal való levelezést is, csak a magyar király hű polgára leszek, betartom a törvényeket, szokásokat, a hazát oltalmazni fogom utolsó csepp véremig, a 427;