Az Egri Pedagógiai Főiskola Évkönyve. 1956. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; Tom. 2)

II. Tanulmányok a nyelv-, az irodalom- és történettudományok köréből - Dr. Bihari József: Fejezetek az egri szerbek és görögök történetéből

okát az egyházközség említett rossz anyagi helyzetében kell keresnünk. Mindenesetre elismeréssel kell adóznunk a nyelvtanulás ama kitűnő módszerének, amelyet a fentiek szerint Egerben már 1800-ban megvalósítottak és amely egyszerűen abból állott, hogy szerb gyermekek látogathatták díjmentesen a görög nyelvi órákat, a görög gyerekek pedig ugyanilyen alapon a szerb órákat keresték fel. Adatok hiányában sízegényes lesz az' a kép is, amelyet az egyházközség papjairól adhatunk. ( Szederkényi IV. kötetének 6. oldaláról származik az első adat. Eszerint a város viszavétele után (1688) az első települők között találjuk Pap Éliás görög papot. Annak ellenére, hogy Szederkényi nem határolja el nemzetiségileg a szerbeket a görögöktől, mert szerinte még azok a családok is, amelyek annak idején a nagy szerb beköltözés alkalmával Csernovic9 Arzén patriarcha vezetésével jöttek az országba, „vegyesen majd görögöknek, majd ráczoknak neveztetnek", feltehető-, hogy ez esetben szerb papról van szó, mert a görögök csak később telepedtek le Eg írben. Néhány évvel későbbi adatok — amint erről már volt szó — 1693-ban a szerbeknek már 10 papjáról és barátjáról tesznek említést. Köztük pl. Vitkovics József egri szerb plébánosról (1720 — 69), és a már ugyancsak említett káplánjáról, Bodianac Jefremeről. Vitkovics József után fia, Péter lett az egri pap (1754 — 1808), aki Vitkovics Mihálynak, a költőnek az apja. Ö 1776-ban lett plébános és 29 éven keresztül viselte ezt a tisztséget 1803-ig, amikor elhagyta Egert, mert „a görögök irigyen nézték a szerbek gyarapodását s a templomot maguknak követelték". 6

6 54 éves korában halt meg Budán. A fennmaradt mondák szerint igen vendégszerető, a víg társaságot, éneklést kedvelő, a szegényeket, különösen a szegény tanulókat örömmel segítő és a tudományokért és irodalomért lelkesedő férfiú volt. Beszélt szerbül, magyarul, görögül, latinul és németül. Bécsben tanult, tudományos munkássága is van. 1772-ben olyan papja is volt Egernek, aki csak szerbül tudott. 6

7 Más forrás ugyanebből az évből több görög szertartású papról tesz említést Egerben. 6

8 Mikor pedig görög nemzetiségű pap alkalmazását is kéri az egyházközség, a város elutasítja ezt a kérést, mert hiszen csak az hozhatna szerinte „bőségesebb istenáldást, ha mindenki az igaz róm. kath. hitben egyesülne". Ennek ellenére a következő évben (1773) mégis elérik, hogy a szerb pap mellett már görög papjuk is van. 6

9 419;