Az Egri Pedagógiai Főiskola Évkönyve. 1956. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; Tom. 2)
II. Tanulmányok a nyelv-, az irodalom- és történettudományok köréből - Dr. Bihari József: Fejezetek az egri szerbek és görögök történetéből
Egy 1775-ös püspöki rendelet 7 0 arról intézkedik, hogy tiltsák be a második rác pap működését Egerben. Parancsolják meg neki, hogy „három hetek el-folyása alatt ezen Városunkbul is kitakarodjon". De mivel egrinek vallja magát, megengedi neki a püspök, hogy mint magánszemély továbbra is Egerben maradhasson. De nehogy papiként merészeljen itt működni addig, míg rajta kívül más pap lesz itt. Ezt közölni kell vele és ha itt marad, állandóan vigyázni kell rá, hogy betartja-e ezt a rendeletet. Ellenkező esetben azonnal „ki kell parancsolni" a városból. 1777-ből Gabriel Krestics 7 1 (Kresztus) paip nevével találkozunk még, aki azonban már jóval, előbb is Egerben lehetett, mert egy 1755-ből keltezett városi jelentés őt már „öregebb rácz pópa"-ként említi, aki csak „rácul" tud beszélni. A Prot. 3. oldala szintén megemlíti Gábriel Krestic egri plébánost. 1784-ből két pap fungálása ismeretes: 7 2 Vitkovics Péter és Panich Péter. Ez utóbbi Vitkovics káplánja volt. Az egyházi életben inkább csak a múlt század elején kezd jobban érvényesülni az egri görög nem egyesült szertartású hitközségben a görög nemzetiségűek befolyása. 1803-ban Vitkovics Péter ezért is megy Budára és az 1804-ben megkötött egyházi egyezség is ezért mondja ki, hogy mivel két nyelven kell tartani a liturgiákat, az egyházközségnek legyen két papja, még pedig az egyik görög nemzetiségű, a másik, a káplán pedig szerb. Vitkovics, a költő „Az ó-hitű magyar írókról" szóló kis elmefuttatásában még két egri papról emlékezik meg. akik közül mindegyik csak néhány évet töltött azonban Egerben. Ezek: Alexovics Bazilius és Georgievics Aron, mindkettő a XVIII. század vége körül működhetett itt. 1814-ből Gregoroviis Gábor 7 3 görög plébános nevével találkozunk, akiről a párbérharcok alkalmával már volt szó, és aki akkor (1825-ben) már egész öreg ember volt. A további lelkészek nevei időrendben: 7 4 1866-ban: Nédits János, 1869—1878-ig: Jankovits György, 1881 — 1887-ig: Trifonovits János, 1889-ben: Milutinovics Mitrofan és 1893-tól kezdve Sztojanovics Mihály 7 5, aki 1852. november 30-án született, a tanítóképzőt Zomborban, a papi szemináriumot Szrem-Karlovicán végezte el. Az ő működése alatt a hitközségnek már csak egy papja van — ő, tanítója nincs, de kántora még van. A szerb gyerekek a város más iskoláiba járnak. Befejezésül az egri görög hitközség papjaival kapcsolatosan még csak egy esetet említünk meg, ami az eklézsia nehéz anyagi viszonyaira mutat: 1816-ban a „Görög Natio" hozatott egy „barátot"; özv. Barakó Miklósné Hadsi Katalint arra kérte a hitközség, hogy ad~ 420;