Az Egri Pedagógiai Főiskola Évkönyve. 1956. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; Tom. 2)

II. Tanulmányok a nyelv-, az irodalom- és történettudományok köréből - Pataky László: „Az Ady-versek poéta-adminisztrátora"

miért a legfontosabb témaköre: leszámolás az Ady érthetetlenségének felületes rágalmával. Az elmondottak azt is megmagyarázzák, hogy miért csak 1919-ben, tehát Ady halála után írt először tanulmányt a „legszeretettebb poétájáról." Idéztük már vallomását, hogy őmaga is csak a teljes Ady-mű nyomán isimerte fel az. Ady teljes megértésének nyitját: Ady verseinek organikus, mélyösszefüggését. Ezt tudva, természetesnek és őszintének érezzük első tanulmányának lírai ellágyulású befejező szavait: „Legkedvesebb költőm..., bocsáss meg érte, hogy így kitakartalak a Téged nem értők és nem szeretők szemei előtt.... Mintha hallanám a szavad: miért kellett ilyen vágtatva előrevágtatni az én százszor zárt titkaimmal. Ne haragudjál érte, legszeretettebb poétám, de egyre nőnek az árnyékok felettem...: sietni kell". — Azt. hogy e kérdésben Földessy jó nyomon jár, már az is bizonyítja, hogy nézetei állandóan tisztulnak, fejlődnek. Első kötetében még nem világítja meg eléggé a Goethéből vett, az igazi műalkotás „megmérhetetlenségéről" szóló idézetét. Az Ady minden titkai-ban viszont már pontosan kifejti, hogy ,,az ugyancsak józan esztétikájú, minden zavarostól, abstrustól (homályostól-ködöstől) idegenkedő Goethe elgondolásában egy teljes-érdemű műalkotás megmérhetetlensége ott kezdődik, ahol az olvasó, vagy bármely műélvező már megfejtette a megfejteni valót." E témakörnél természetesen nem csupán az olyan, a problémát részletesen kifejtő írásokra kell gondolnunk, mint a Tanulmány és ismertetés záró fejezető, vagy az Ady minden titkai bevezető tanulmánya stb., hanem az Ady helyes megértését elősegítő minden kommentálására. így pl. arra a cikksorozatra, amellyel szinte nyomról-nyomra továbbhaladt Ady egyik legnehezebben érthető és Kardeván Károlynak az Ady-Múzeum-ban közölt cikke szerint is annyi belemagyarázásra okot adó özvegy legények tánca c. vers helyes magyarázatában. Sőt ebbe a témakörbe tartozik az ún. „rossz" Ady-versek problámája is, amelyet legkönnyebben talán Földessynek a Néhány szó Király György végszavához c. cikkéből vett idézetével világíthatunk meg. „Petőfi írt rossz verseket, Vörösmarty is eleget, sőt Arany is nem egyet"

1 — írja, de Ady az Oj Versektől kezdve olyan kivételes gondossággal, olyan magapusztító lelkesedéssel írta verseit, hogy róla nem lehet elmondani azt, hogy egyáltalán írhatott volna „rossz" verset. Ehhez az Ady minden titkai bevezető tanulmányában még hozzáfűzi: ^,Ady vajúdó kínnal szülte legtöbb versét..., egyiket-másikat tízszer-hússzor is leírva... 9 ha az ő szigorú mértéke szerint nem volt velük megelégedve, összetépte és eldobta őket." Ez a kérdés, mely érthetően számos ellenkezést váltott ki, sokkal bonyolultabb, mint amilyennek az első pillanatban látszik. Hiszen ide tartoznak azok az igaztalan támadások is, amelyek a Nyugat esiztéta-szárnyá388;