Az Egri Pedagógiai Főiskola Évkönyve. 1956. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; Tom. 2)

II. Tanulmányok a nyelv-, az irodalom- és történettudományok köréből - Pataky László: „Az Ady-versek poéta-adminisztrátora"

Dante az övéiben, azt legjobban mutatja, hogy nem ejti el őket. vissza-visszatér hozzájuk, nő, gazdagodik, de ugyanaz marad benne ez a szimbólum-világ, elfelejtettnek hitt szimbólumok merülnek fel évek után újra; úgy, hogy (amint Földessy mondja) „egész Ady konkordancia-kötetet lehetne összeállítani" és kellene egy Ady-kulcsot, Ady-lexikont. Ha pl. a Hunn, új Legendában (Ki . látott engem?) olvassuk a sort: Életük ez a mérsékelt csodáknak —, és nem értjük tisztán mindaddig, míg az évekkel ezelőtt írt Petőfi-tanulmány kezünkbe nem akad, ahol Ady az Univerzum kisebb titkairól beszél: akkor lehetetlen, hogy ez a visszatérő és következetesen egyjelentésű szimbólum-nyelv, ez az éveken át való pontosság, ez a költőben vasszilárdsággal megőrzött és meg nem hajló szimbólumvilág a Dante-ismerőnek a firenzei látnók szimbolikus univerzumát ne juttassa eszébe." (Gondolat és írás 270 — 271. 1.) Aki ismeri Földessy 1919-es Ady-tanulmányát, tudja, hogy abban Földessy utal a Hunn, új Legenda és a Petőfi nem alkuszik c. tanulmány összefüggésére. Az Ady-szimbólum rendszerének megvilágítására hozott példát tehát Babits nyilvánvalóan Földessy tanulmányából vehette, ha ennek jelzéséről el is felejtkezett. Talán még élesebben megfigyelhetjük a felszabadító hatást Benedek Marcellnél, akinek 1924-ben megjelent Ady-breviáriuma jelentékeny műve az Ady-irodalomnak és Földessy Gyula e művéért Benedek Marcellt Ady egyik legértékesebb kommentátorának tartja. Földessy nyolcvanadik születésnapjára írt köszöntőjében igazán találóan idézi Bóka László e műből a következő sorokat: „Párisban történt 1908. júliusában első találkozásom Ady lelkével. Egy mozgalmas estén a Montmartre-ról a Boulevard Saint-Michel felé döcögve, az akkor még emeletes omnibusz imperiálján magyarázgatta nekem Földessy Gyula harsogó lelkesedéssel az Alvó csókpalota értelmét, szépségét. Azóta..., azóta talán egyben-másban ismét másképp vélekedem Adyról, mint ő, de itt e könyv első lapjain meg kellett tennem ezt a vallomást és meg kellett köszönnöm Földessynek, hogy szememet felnyitotta a párisi omnibusz imperiálján." (Csillag, 1954. októberi szám, 1970. 1.) Annak, hogy mindezek ellenére a felszabadulásunk utáni magyar irodalomtudomány bizonyos tartózkodással értékelte Földessy Gyula irodalmi tevékenységét, sok mindenben kereshetjük az okait. Lehet, hogy az ún. Toll-vita során tanúsított éles és bátor állásfoglalása általában tartózkodóbbá tette a véleményeket és ez a helyzet éreztette hatását még a felszabadulás után is. Lehet, hogy Révai József Ady-tanulmányának említett fejezetében található, Földessyt is bíráló szavai alkalmasak voltak téves általánosításokra is. Legvalószínűbbnek mégis az látszik, hogy az új utakon 380;