Az Egri Pedagógiai Főiskola Évkönyve. 1956. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; Tom. 2)

II. Tanulmányok a nyelv-, az irodalom- és történettudományok köréből - Pataky László: „Az Ady-versek poéta-adminisztrátora"

csak egy az ezer adalék közül, mellyel a költő együttvéve mesterkedi ki azt, hogy a papíron olyasmit szegezzen le, ami az olvasót ugyanolyan állapotba ejtse, mint aminő őbenne nyugtalankodott volt." Ignotus végső következtetései tarthatatlanságának hosszabb bizonyítására nincs ma már szükség. Nem látszik azonban bizonyosnak, hogy az általánosítás első részénél is hasonló egyértelmű volna az elutasítás. Ennek ellenkezőjére vall a jelenlegi gyakorlat, amelyik sokszor a rajongó hódolat állapotában is megelégszik az Ady-versek felületes ,,értelmezésével". Milyen igaza volt a költőnek, aki éppen Földessy Gyula tanúságtétele szerint, többször panaszkodott arról, hogy Ignotus szellemeskedés« ,.nagyon ártott" neki. Földessy maga így fogalmazta meg azt, hogy valójában sokkal többről van szó, mint Ady különleges kötet-komponáló képességéről: „Ady elhunyta után, a már kész Ady-művel kezünkben mind kiteljesedettebb, egészebb, pontosabb jelentése bontakozott ki az Ady-verseknek. Most lehetett igazánban ráeszmélni nemcsak arra, mennyire ,,támogatják" egymást az Ady-versek, hanem — amit még Ady életében alig-alig pedzettünk — milyen éles fényt vet egyik verse a másikra, igen sokszor még azokra is, melyek külön-külön motívum-körbe tartoznak. Behatóbb tanulmányozás után mindegyre jobban kezdett kivilágosodni egy-egy homályos Ady-vers, vagy egy „érthetetlen" szövegrészlet." (Ady minden titkai, 20, 1.) Az érthetetlenség vádjának elutasítása tehát korántsem jelenti azt, hogy Ady költeményei könnyen, odaadás és az önemésztő költői tevékenységét megillető olvasási felkészültség nélkül megérthetek. Az ő versei a henyék, a felületesek, a könnyű és olcsó megoldásokra vágyók, a félfüllel-hallgatózók, vagy a pöffeszkedők, a Tisza Istvánok, stb. előtt rejtve maradnak. Ady igényes volt önmagával szemben és ezért igényes lehetett híveivel, olvasóival' szemben is. >,Szobám: a harmadik emelet, S aki szeret, Gondolja meg, mert hosszú az út. . ." (A harmadik emeletre.) Földessy eredményei kortársaira érezhetően felszabadítólag hatottak. Figyeljük ezt még Babits Mihálynál, aki Földessy első Ady-tanulmányát elolvasva, felismeri a rokonságot az általa ,,a világ legnehezebb költőjének" tartott Dante és Ady között. Találó ez a megfigyelés, tudjuk — Dante maga mondja —. hogy aki őt érteni akarja, „üljön meg a padkán és élesítse jól az eszét." A Földessy tanulmányára mintegy válaszként írt, azzal más kérdésekben vitatkozó 1920-as Ady-tanulmányában Babits így fejezi ezt ki: ,,.... Adynál is, mint Dantéban, az egész világ szimbólumok óriási láncolata, szimbólumoké, melyek szigorú egymásba illeszkedésükkel!, szinte a valósággal egyértékű szövetet alkotnak. Hogy Ady éppen úgy benn él ezekben a szimbólumaiban, mint 379;