Az Egri Pedagógiai Főiskola Évkönyve. 1956. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; Tom. 2)

II. Tanulmányok a nyelv-, az irodalom- és történettudományok köréből - Dr. Némedi Lajos: Bessenyei György és a magyar nyelv

be veszen, mely által a csekélység is kellemetességgé változik. Mihelyt e mesterségre rámehetsz, rútul írnod lehetetlen, akármely semmiséget végy pennádra." (Tariménes, Emlékeztetés.) VII. Külön nyelvi problémát vet fel a fordítás, melyről végezetül még szólni akarok. Sok fejtörést okozott ez már a régi magyar íróknak is, és nagy vita folyik róla a Bessenyei nyomán újjáéledő irodalmi életben. A franciák szabadabb elveit Péczeli József fejti ki 3 Mindenes Gyűjteményben 1789-ben, a pontosabb, a mai értelemben vett műfordítás szigorúbb követelményeit pedig Batsányi tolmácsolja a Kassai Magyar Múzeumban, szinte egyidejűleg Péczelivel. Bessenyei nagyjából a franciák tanítványának mutatkozik ebben a kérdésben is. Számára a fordítás nem műfordítás, nem elsősorban esztétikai probléma,. Nem az eredeti finomságait igyekszik megközelíteni, átültetni, mint pl. Kazinczy. Nem utánozza nyelvünkön az eredeti ritmusát is pró zában, mint Gessner Idylliumainak fordítója. Bessenyei szerint a fordítás azért hasznos, mivel „az idegen nyelven írt jóféle munkákat közönséges hasznúkká" teszi. Ez az a mód, ahogyan a tudományokat a magyar nyelvbe behúzhatjuk! Tehát elsősorban a kevés olvasottságú, átlag műveltségű olvasónak szükségesek, „mert akik valósággal tudós emberek, szeretik a tudományt a maga tulajdon kútfejekből meríteni, a fordításokhoz pedig csak kíntelenségből ragaszkodnak." (Jámbor szándék.) — Bessenyei maga nem is fordít a Lukánust ikivéve, ezt is Barcsai kényszeríti rá. Meg is vallja ennek előszavában: „Én ... még eddig ... valóságos magyar fordítást szorgalmatossággal nem tehettem ..." Az embernek próbája nem fordítás „ ... hanem csak az anglus Póp Sándor gondolatainak mlagam módja szerént való követése." A hármas vitézekről (1779) azt írja: „Ez a darab pedig fordítás is, nem is a Voltér Triumvirátussából." A holmi XLIV. részében az angol Young egy éjszkáját lefordítja és utána közli a fordításról szóló felfogását: „Nem hogy szorul szóra nem fordítok, de gondolatrul gondolatra, dologrul dologra mégyek csupán magamtul, melyeket tetszésem szerént alkalmaztatok az író igondolatjai közé... Valahol látom, hogy szép dolog nyelvünkön idétlenül esne, ott hozzá gondolok azonnal." Bessenyei célja a tanítás, nemzetének oktatása. Nem a tudósoknak ír, hanem az „együgyű és középszer olvasású" embereknek. Ez vezeti amikor fordít. Midőn Pope művét másodszor 370;